Az állatok elképesztő érzelmi támogatást képesek nyújtani, elég a sokunk által megtapasztalt kisállat-gazdi kapcsolatra és annak pozitív lélektani hatásaira gondolni. Ezt a terápiás jelleget felismerve kezdtek bizonyos állatokat kifejezetten gyógyászati céllal foglalkoztatni. Például a lovas terápia, hogy azok koterapeutaként segítsék a pácienseket fizikai és pszichés gyógyulásukban.
A lovakat már az ókori görögök is használták gyógyászati célokra. Hippokratész, az orvostudomány atyja – akinek neve szó szerint „lóban rejlő erőt” jelent – írt elsőként a lovaglás terápiás lehetőségeiről. Eleinte a lovaglást mint sportot használták fizikoterápiás kezelésként, később azonban felismerték, hogy nemcsak a testi sérülések rehabilitációjára használható, hanem pszichológiai célú alkalmazása is rendkívül eredményes. Magyarországon a Magyar Lovasterápia Szövetség 1997 óta szervez lovasterapeuta-képzéseket segítő szakemberek számára.
A lóasszisztált terápiák
Három ágát különböztetjük meg. Az első a gyógypedagógiai lovaglás és lovas torna, melynek célja az értelmileg akadályozottak, tanulási zavarokkal küzdők vagy valamilyen érzékszervi fogyatékossággal élők fejlesztése. A hippoterápia fizikoterápiás, rehabilitációs célú, orvosi indikáció alapján történő neurofiziológiai gyógytornakezelés. A lovas terápia legfiatalabb típusa a lómediált pszichoterápia (EAP), mely a ló-páciens-terapeuta hármas szoros együttműködésén alapul, és ahol a ló mint társterapeuta segíti a kezelést.
A lovakkal asszisztált terápiák során a betegek mentálhigiénés szakember felügyelete mellett vesznek részt olyan tevékenységekben, mint például az állatok ápolása, etetése és vezetése. Az EAP-terápia során tehát az idő legnagyobb részében a „földön” történik a munkavégzés, lovastudás egyáltalán nem szükséges hozzá, és nem kell lóra ülni sem.
Az EAP minden korosztály számára ideális mind kizárólagos, mind kiegészítő gyógykezelésként, melyet más, „hagyományos” terápiákkal együtt kell alkalmazni. Bevált módszer többek között szorongás, alvászavar, pánikbetegség, enyhébb személyiségzavarok, autizmus, traumás agysérülés, ADD, ADHD, depresszió és függőségek kezelésére is. Gyerekeknél leggyakrabban agressziószabályozás, figyelemzavar, hiperaktivitás, teljesítményszorongás, stresszoldás és beilleszkedési zavarok esetén alkalmazzák. Sikere és eredményessége abban rejlik, hogy a gyerekek és kamaszok gyakran nehezen nyílnak meg, és dolgozzák fel fájdalmas érzelmeiket és traumáikat, viszont a lovas terápia olyan környezetet kínál számukra, amely kevésbé fenyegető és sokkal barátságosabb, mint egy hagyományos beszédterápiás iroda. Az EAP lehetővé teszi, hogy a páciensek olyan készségeiken dolgozzanak, mint a magabiztosság, szociális és problémamegoldó készség, empátia, érzelmi tudatosság, önmagukba és másokba vetett bizalom.
Miért éppen a ló?
Bár sokféle állat használható a pszichoterápiás folyamatban, a lovak olyan egyedi tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek a legjobb választássá tették őket az állatasszisztált terápiákban. A bonyolult emberi kapcsolatokkal szemben az állatokhoz való kötődés nyugodt és elfogadó. A lovakkal kialakított kapcsolat révén többet tudhatunk meg magunkról, legyőzhetjük a félelmeinket, és fejleszthetjük készségeinket. Jelenlétük már önmagában megnyugvást jelent, mivel minden elfogultság és ítélkezés nélkül képesek a beteg viselkedésére és érzelmeire reagálni. Ez pedig óriási biztonságérzetet jelent egy amúgy sérült és bizalmatlan ember számára.
„Van valami a lovak külsejében, ami jót tesz az ember bensőjének” – Winston Churchill.
A lovak figyelmesek, éberek és érzékenyek a mozgásra és az érzelmekre, gyakran tükrözik a beteg viselkedését, megértést közvetítve, mely lehetővé teszi a páciens számára, hogy biztonságban és komfortosan érezze magát. A beteg lóhoz való hozzáállása, az állat gondozásából adódó helyzetek betekintést engednek a terapeutának az ember rejtett érzelmi világába. Sokszor előfordul, hogy a beteg a lovat példaként használva képes beszélni érzéseiről, új megközelítésbe helyezve azokat.
Mi történik gyakorlatban?
Az első találkozás során a lovas terapeuták értékelést végeznek, hogy meghatározzák a beteg igényeit, illetve hogy alkalmas-e egyáltalán a terápiára. Ezt követően készül el egy személyre szabott kezelési terv. A páciensre váró első konkrét „feladat”, hogy megbarátkozzon a lóval, és megtanulja, hogyan kell viselkedni a társaságában. Elsajátítja az alapvető biztonsági előírásokat, valamint megismerkedik a gondozással kapcsolatos tennivalókkal. A foglalkozás során a ló speciális kommunikációs rendszerét és a kötődési, kapcsolódási potenciáját használják ki. A pszichológiai célú lovas terápia tehát egyszerűen a lovakkal töltött időről szól, és olyan egyszerűnek tűnő, valójában összetett feladatokat foglal magában, mint a lovak ápolása, etetése, tisztítása. Ezek a tennivalók segítenek a rutinosság, a strukturált gondolkodás kialakításában, a gondoskodás és ápolás által az empátia fejlesztésében, de a kommunikációs készségeket is rendkívül fejlesztik, hiszen a ló engedelmessége megkívánja a határozott, egyértelmű közlésmódot.
Az EAP célja, hogy a foglalkozásokon alkalmazott technikákat a beteg a mindennapi életében is sikeresen tudja alkalmazni, a terápián megtanultakat át tudja ültetni személyes kapcsolataiba.
