Ebben a most induló sorozatban a vizsgálati – sportdiagnosztika – módszereket tekintjük át. Ezek mindenki rendelkezésére állnak, függetlenül attól, hogy milyen szinten sportol az illető.
3 féle sportoló
Attól függően, ki milyen szinten űzi az adott sporttevékenységet, három csoportot különböztethetünk meg:
- REKEREÁCIÓS SPORTOLÓ, aki kizárólag egészségmegőrző/-fejlesztő célból választja a rendszeres testmozgást. Versenyeken nem vagy nagyon ritkán indul, különösebben nem készül rájuk. Nem a versenyzés a mozgatórugója. A „rekreáció” kifejezés a munkavégző képesség újratermelését, helyreállítását jelenti. Más kifejezéssel élve hobbisportolásról beszélünk. Régen szabadidősportnak is hívtak, de mivel felgyorsult világunkban egyre kevesebb szabadidőnk van, ha ennél a terminológiánál maradnánk, akkor nem sokan sportolnának.
- AMATŐR VERSENYZŐ, aki civil munkája mellett készül rendszeres és tervszerű edzésekkel. Sok esetben akár egy komplett szakmai stáb segítségével a versenyprogramjában szereplő megmérettetésekre. Esetükben fontos kérdés, hogy a munka-család-versenysport háromszög hogyan tud úgy működni, hogy egyik szegmens se sérüljön.
- ÉLSPORTOLÓ, aki általában főállásban sportol. Egyértelműen ez a tevékenység kap prioritást, más területeken ennek függvényében hoz döntéseket, és ehhez viszonyítva szervezi meg az életét. Nemcsak a felnőtt profik, hanem azok az utánpótláskorú sportolók is ebbe a kategóriába tartoznak, akik számára a sportolói karrier építése határozza meg a mindennapokat.
Sportolás és edzés
A rekreációs tevékenységek közül az egyik legsokoldalúbban ható lehetőség a sportolás maga. Ezt hívjuk sportrekreációnak, melynek óriási jelentősége van a lakosság fizikai állapotát illetően. Még az alkalomszerűen és rendszertelenül űzött sporttevékenység is jobb, mint a teljes tétlenség. Csak akkor, ha nem jelent extra megterhelést az illető számára.
Fontos különbséget tennünk a SPORTOLÁS, vagyis egy adott sportág alkalomszerű űzése és a fokozatosan felépített, egymásra épülő, tudatosan tervezett EDZÉS között.
A kettő közti óriási különbség a hatékonyságukban mutatkozik meg.
Egészségi állapotunk fejlesztése, testsúlyunk és testösszetételünk menedzselése akkor fog jól működni, ha a személyre szabottság érvényre jut mind a táplálkozás, mind az edzésprogram tekintetében. Ha jól végezzük a dolgunkat, az eredmény sem marad el. Végül a testi-lelki jóllétben, jobb teherbíró és küzdőképességben, gyorsabb regenerációban realizálódik.
Ha mindenféle tervszerűség, kontroll nélkül hajtjuk magunkat a végletekig a várható siker reményében, pont az ellenkezőjét fogjuk elérni annak, mint amit szeretnénk. Az egészségi állapot javulása helyett állandóan betegségekkel, sérülésekkel bajlódunk. A jókedvű sportolás hamar át tud fordulni a sikertelenség által kiváltott depresszióba. A fejlődés helyett minden szempontból a leépülés jeleit tapasztaljuk majd. Végül egy komplett orvosi stábnak adunk munkát, akik igyekeznek újra helyes pályára állítani bennünket.
A sportolás körülményei
Aktuális teljesítményünk szintje a teljesítőképességünktől és a teljesítőkészségünktől függ minden pillanatban, a sportban ugyanúgy, ahogy a munkahelyi tevékenységünk során is. Ezt pedig rengeteg tényező befolyásolja, segíti vagy éppen hátráltatja – őket nevezzük teljesítményfaktoroknak, vagyis teljesítményt meghatározó tényezőknek, melyeket az alábbi nagy csoportokba sorolhatunk:
- KÖRNYEZETI FAKTOROK – minden élettelen dolog, ami körülvesz bennünket: az időjárás, a talaj- vagy útviszonyok, a szálláshelyünk, a ruházat, az eszközpark, az intézményi és jogszabályi háttér;
- TÁPLÁLKOZÁS – amely az alaptáplálkozást és a személyre szabott étrend-kiegészítést, valamint folyadékpótlást jelenti;
- EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT – a betegségek, fertőzések, akut sérülések és a krónikus ártalmak alkotják ezt a csoportot, de idesorolhatjuk a regenerációval kapcsolatos területeket is (pl. alvás);
- GENETIKAI FAKTOROK – az öröklött tényezők tartoznak ide, a különféle adottságok és hajlamok, a testalkattípus, a lassú és gyors izomrostok aránya vagy akár a maximális oxigénfelvevő képesség;
- FIZIKAI FAKTOROK – a koordinációs képességek, a technikai készségek, a kondicionális képességek és az ezekből fakadó mozgásökonómia, vagyis minél gazdaságosabb mozgáskivitelezés;
- PSZICHIKAI FAKTOROK – a mentális képességek, pszichés tényezők (pl. motiváció, koncentráció, stresszkezelés, akaraterő);
- EDZÉSTERHELÉS – a külső terhelés paraméterei (terjedelem/intenzitás/gyakoriság) szerint végrehajtott edzésprogram, valamint ennek a szervezetre gyakorolt hatása a belső terhelés mérése alapján;
- SZOCIÁLIS FAKTOROK – az egyénnel kontaktusba kerülő személyek, valamint a velük kialakított társas kapcsolatok.
EDZÉS
Ha edzésről beszélünk, akkor olyan folyamatra kell gondolnunk, melynek során tervszerűen alakítjuk teljesítőképességünket és teljesítőkészségünket, az előbbiekben vázolt tényezők segítik vagy hátráltatják, ráadásul úgy – legyen szó a sportolás bármely szintjéről –, hogy az egészségünket is megóvjuk közben.
Ehhez tervezésre van szükség, a tervezés pedig két fontos végpont precíz ismeretét igényli:
A CÉL (hova szeretnénk eljutni?) és a KIINDULÁSI PONT (hol vagyok most?)!
Utóbbi nem más, mint az aktuális állapot, ennek meghatározása pedig az edzéstervezés folyamatának első lépése, a diagnosztika, vagyis az állapotfelmérés.
Állapotfelmérés
Az állapotfelmérés sokféle lehet. Sérült a sportoló? Készül mondjuk egy röntgenfelvétel. Nem jól táplálkozik? Étkezési naplót kell vezessen. Szúr a mellkasa? A sportkardiológus megvizsgálja. Edzésmunkája optimalizálásra szorul? Elmegy egy teljesítménydiagnosztikai vizsgálatra. A sort még hosszasan folytathatnánk, ahogy ezt a későbbiekben majd meg is tesszük. Most legyen elég annyi, hogy az összes teljesítményfaktor objektív feltérképezéséhez rendelkezésünkre áll valamilyen diagnosztikai eljárás. Ezeket, amennyiben egy sportoló személyre vonatkoztatjuk – elsősorban a sporttevékenységével kapcsolatban –, összefoglaló néven a SPORTDIAGNOSZTIKA kifejezéssel illetjük. Egy állapotfelmérés segít a problémák megelőzésében, szükség esetén a rehabilitációban, de mindenképpen pontosítja a fejlesztő munka irányát és mértékét.
Milyen területei vannak?
Nézzük a legfontosabbakat:
- Alvásdiagnosztika – mivel a legjobb és egyben a legolcsóbb regenerációs eszköz a kielégítő mennyiségű és minőségű alvás, ennek vizsgálata a szívfrekvencia-változékonyság (HRV) mérési elve alapján történhet meg.
- Funkcionális diagnosztika – az alapvető mozgásminták szűrése után gyógytornász segítségével személyre szabott edzésprogram készíthető a nyújtás/erősítés optimalizálása érdekében.
- Képalkotó diagnosztika – sportsérülések és egyéb egészségügyi problémák esetén a röntgen/MR/CT/ultrahang vizsgálatok segítik az orvost a helyes diagnózis, ezáltal az optimális kezelési terv felállításában.
- Labordiagnosztika – a vér- és vizeletvizsgálatokkal célszerű kezdeni szinte minden egészségügyi állapotfelmérést, melyet rendszeres időközönként nem árt megismételni az egészségi állapot monitorozása, a komolyabb hiányok időben történő kiszűrése céljából.
- Mozgásdiagnosztika – a biomechanikai mozgásanalízis segíti a sportági technika helyes végrehajtását, ezáltal csökkenthető a sportsérülések, sportártalmak kialakulásának veszélye is, nem beszélve a hatékonyság növeléséről.
- Sportdietetika – a sportoló által néhány napig vezetett táplálkozási napló és a testösszetétel-analízis kiértékelésével személyre szabott étrendet készít a szakember, amely támogatja az egyént sportbeli céljai elérésében (például a testösszetétel megváltoztatásának igénye az edzésmunka kalóriaszükségletének biztosítása mellett).
- Sportkardiológia – minden évben, a felkészülés kezdete előtt érdemes egy nyugalmi kivizsgáláson (EKG és szívultrahang) részt vennie a sportolónak akkor is, ha nincs semmilyen panasza.
- Sportfogászat – fogászati szűrővizsgálat vagy speciális diagnosztika sportsín használati lehetőségének feltérképezéséhez.
- Sportpszichológia – a sportági és személyes igényeket figyelembe vevő, a szakember által személyre szabható, mentális képességeket vizsgáló tesztek segítik a sportteljesítményt, az önértékelést vagy a napi megküzdési mechanizmusokat gátló tényezők feltérképezését, amelyek ismeretében a fejlesztés is elvégezhető.
- Terhelésdiagnosztika – ez az ún. terheléses vizsgálatok csoportja, amely a nem nyugalomban, hanem valamilyen fizikai terhelés közben elvégzett diagnosztikai eljárásokat jelenti.
Következő alkalommal ezeket a lehetőségeket fogjuk közelebbről megvizsgálni, tarts velünk akkor is!
Szerző: Fülöp Tibor
