Mindenkit inspirál a Magyar Parasport Napja

A modern, teljesen akadálymentesített Zugligeti Általános Iskola adott otthont a Magyar Parasport Napja hivatalos sajtótájékoztatójának. Az eseményen több inspiráló példáról esett szó, az érintettek saját élettörténetükkel utat mutathatnak a jövő generációnak, legyen szó akár teljesen épekről, akár fogyatékkal élőkről.

Az első ismert parasportoló: Halassy Olivér

A nyitóbeszédet dr. Bernyák Adrienn, a Zugliget Általános Iskola igazgatója tartotta és Halassy Olivért méltatta, akinek nyolcéves korában változott meg az élete. Az ifjú focista a villamosra fellépve megcsúszott, lába a jármű kereke alá csúszott, és bal bokáját amputálni kellett. Bár labdarúgókarrierje véget ért, egy éven belül úszni kezdett, és a vízilabdában is kipróbálta magát. Mindkét sportágban sikeresen, úszásban 1500 méteren Európa-bajnok lett, vízilabdában a 91 válogatottsága alatt két olimpiai aranyérmet nyert, 1932-ben és 1936-ban –  sportág első magyar aranycsapatának tagja. Akkoriban a parasport fogalma még nem létezett külön, de kijelenthető, hogy Halassy Olivér az ország legelső parasportolója volt, aki megmutatta, hogy korlátozottsága ellenére is sikeres életet lehet élni.

„Fantasztikus életút, az akarat diadala, a parasportolók kitartása követendő példát jelenthet minden fiatalnak” – foglalta össze gondolatait.

„A legnagyobb biztatást az utolsók kapják. Volt egy túlsúlyos fiú, aki a három kilométeres futóversenyen minden akaraterejét bevetve, a tüdejét kiköpve küzdött az utolsó méterekig, amikor is célba ért, vastapsot kapott, őt éltették. Meghatározó élmény volt látni, és ezután az ember jobban értékeli az apró eredményeket is”

– mondta a felidézett emléktől elérzékenyülten a XII. kerület polgármestere, Pokorni Zoltán. Tovább fűzve a gondolatait kérdések is fogalmazódtak meg benne, hogy vajon a parasportnak mi az alapcélja? Minél jobban hasonlítani az épek sportjára, vagy inkább mutasson más célokat?

Parasport szervezetek

Erre a gondolatra Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság és a FODISZ (Fogyatékosok Országos Diák-, Verseny- és Szabadidősport Szövetsége) elnöke reagált. Úgy gondolja, hogy a felvetésre nincs egyértelmű válasz, „Én jobban hajlok arra, hogy nem kell az épek sportjára hasonlítani, de mindkettő irányra lehet példát találni”. Adámi Zsanettről kezdett beszélni, aki elektromos kerekesszékkel tud csak mozogni, és az úszók között a második legsúlyosabb kategóriában versenyez. Itt már az is csodának számít, hogy eljutott erre a szintre. Ebben az esetben nem kell, hogy a parasport feltétlen verseny is legyen, hiszen már a versenyhez vezető út nehézségei is elképzelhetetlenek a legtöbb ép versenyző számára. Főleg, hogy a sport mellett elvégezte az egyetemet, nyelveket beszél, és most a doktori címért tanul. „Arra, hogy mikor kell mégis olyannak lenni, mint az épek sportja, a fiam iskolájában tanuló Tomi példáját tudnám hozni. Járógéppel mozog, és emiatt a focizásnál leült a padra. A társai viszont addig győzködték, amíg beállt a kapuba, és azóta ő is a csapat tagja”.

Toponári Gábor, a FODISZ ügyvezető igazgatója szerint fontos minél szélesebb körben bemutatni a fogyatékkal élők lehetőségeit. A statisztikák szerint ezeknek a gyerekeknek a nagy része többségi iskolában tanul, együtt ép társaikkal.

Kiemelte – „A sport több szempontból egy verseny, de az elfogadás egyik legjobb eszköze is. A FODISZ már 15 éve dolgozik ezen, és külön öröm, hogy idén a határon túlról is csatlakoznak iskolák”.

A program az iskola tornatermében folytatódott, ahol a diákok kipróbálhatták magukat többek között kerekesszékben való kosárlabdázásban, csörgőlabdázásban, ülőröplabdában és asztaliteniszezésben is.

Magyar Parasport Napja

Február 22-én a Magyar Parasport Napján a legalább 300 magyarországi és a külhoni oktatási intézményben vehetünk részt valamilyen színes programon venni. Emellett központilag szervezett programok is lesznek. Kiemelkedik a hagyományos koszorúzás az Olimpia Parkban. Itt rójuk le tiszteletünket a korábbi paralimpiai bajnokok és persze Halassy Olivér és Takács Károly, az ország két korábbi parasportolója előtt is. Az idei esemény két nagykövete Krajnyák Zsuzsanna tizenkétszeres paralimpiai érmes kerekesszékes vívó és Szatmári András, olimpiai bronzérmes, világ és Európa-bajnok kardvívó.

Mi a mozgalom legfontosabb üzenete ön szerint?

A Magyar Parasport Napja, bármennyire is ez a neve, nem csak a sportról szól. Élnek közöttünk olyan emberek, akik ahhoz a kisebbséghez tartoznak. Hiszen a testi képességeik, a mozgásuk, a hallásuk a látásuk vagy akár az értelmi képességeik rosszabbak, mint a magukat épnek tartó emberek közösségének. Azt szeretnénk sugallni, hogy ennek a kisebbségnek is meg kell adni a lehetőséget, hogy kiteljesíthessék az életüket. Ha ez a sport, akkor legyen az, ha más, akkor azt is meg kell találni. Ebben az útkeresésben fontos, hogy az ép emberek is segítségükre legyenek. Vannak olyan parasportolók, akik az életükkel bizonyítják, hogy a csúcsra is el lehet jutni.

A tokiói olimpia után úgy fogalmazott, hogy még soha nem volt ilyen erős a hazai parasport. Hatással lehet a sikerekre az utóbbi években végzett munka?

Lehet összefüggés a hátrányos helyzetben lévőkre fordított nagyobb figyelem és az elmúlt évek sikeres paralimpiai szereplése között. Ez mindig kettős dolog, akkor fognak a sporttal többen foglalkozni, ha látnak maguk előtt példaképeket. Ha többen foglalkoznak vele, még nagyobb az esély, hogy kijöjjenek új példaképek, ez egy körforgás. Biztos vagyok benne, hogy a sikeres tokiói szereplés bizonyos szempontból minden idők legjobb, más szempontok szerint a második legjobb eredményt hozta. Sok fogyatékos emberben, vagy a szüleikben, esetleg a pedagógusaikban indította el azt a folyamatot, hogy a parasporttal foglalkozzanak.

Szerző: Kreisz Bálint