Mit tegyen, akinek hiányzik az egyik alkarja, vagy pláne mindkét lába? Ülhetne otthon, azon keseregve, hogy a sors igazságtalanul bánt vele. Boronkay Péter és Illés Fanni parasportolók pont az ellenkezőjét tette. A saját útjukat járva mutatnak példát, akár épeknek is! Fanni és Péter 2015-ban adott interjút a Sport&Move-nak.
2016-ban Péter győzött harmadik alkalommal a terep-paratriatlon világbajnokságon, és ezzel az elsőséggel összesen az ötödik világbajnoki címét szerezte akkor. Fanni pedig két paralimpiai döntőnél és két Európa-bajnoki bronzéremnél tartott. Mindketten arra készültek, hogy a riói paralimpiáról éremmel térjenek haza. Végül Péter 9., Fanni az 5. helyen végzett. (Szerk.)
A kezdetek azonban messze nem voltak ilyen fényesek.
– írja Fanni a honlapján, a fanni.rezi.hu-n. – Az orvosok javaslata – adjanak intézetbe – ellenére hazavittek, és a leleményességük, kitartásuk eredményeként nőhettem fel „rokiként” az ép társaim között úgy, hogy senki nem éreztette velem, kevesebb volnék a többieknél. Az igazi áttörést a sport hozta az életembe. Tizenkét évesen ugrottam bele először a medencébe. Azóta a víz lett a természetes közegem.
„A szüleimnek óriási sokkot jelentett, hogy lábak nélkül, összenőtt ujjakkal születtem – írja Fanni a honlapján, a fanni.rezi.hu-n. – Az orvosok javaslata – adjanak intézetbe – ellenére hazavittek, és a leleményességük, kitartásuk eredményeként nőhettem fel „rokiként” az ép társaim között úgy, hogy senki nem éreztette velem, kevesebb volnék a többieknél. Az igazi áttörést a sport hozta az életembe. Tizenkét évesen ugrottam bele először a medencébe. Azóta a víz lett a természetes közegem.”
„Olyan vagyok, mint Forrest Gump, csak én mindenhová úszva közlekednék, ha lehetne.”
A sport, az abban elért sikerek önbecsülést, önbizalmat adtak mindkettőjüknek, amiből a környezetük is bőven tud meríteni.
„A körülöttem élők látják, mit csinálok. Bár senkit nem noszogatok, hogy kezdjen el mozogni, a példám ragadós – vallja Péter. – Édesapám az elmúlt másfél évben huszonöt kilót fogyott. A feleségem, amikor megismerkedtünk, szinte alig sportolt rendszeresen. Azóta már több félmaratonit lefutott, teljesen önszántából. Kecskeméten, ahol élek, élünk, számtalan ismerősöm az én példámon felbuzdulva kezdett el mozogni, vagy állt fel a chipses zacskó és a tévé mellől. Közülük nem egy megszállott triatlonos, Ironman lett.”
Mindketten úgy érzik, a saját sportsikereiken túl küldetésük van, hogy közvetítsenek az épek és a „rokik” között.
„Az idén szépségkirálynőnek választottak. Furcsa – írja Fanni –, mert ha kimondom, olyan, mintha egy másik emberről beszélnék, hiszen soha nem tartottam magam szépnek. Ez nemcsak nekem, hanem minden »rokinak« szóló elismerés, amellyel olyan lehetőségek nyílnak meg előttünk, amelyek kiindulópontjai lehetnek a pozitív változásnak.”
„Sokszor hívnak – mondja Péter –, hogy tartsak motivációs előadásokat. Boldogan megyek, függetlenül attól, hogy ép vagy sérült gyerekeknek beszélek az életemről, a pályafutásomról, esetleg céges konferenciára vagy nyugdíjasotthonba hívnak.”
Az életüknek természetesen voltak árnyoldalai is, amellyel meg kellett küzdeniük. Volt időszak amikor Péter elment Bécsbe bringás futárnak.
„Készen állok a jövő évi kihívásokra!”
„Hiába voltam sikeres a sportban, nem tudtam egyedül fenntartani magam. Hosszú évek után hazaköltöztem a szüleimhez. Nem találtam a helyem, így egészen Bécsig futottam. Az »önkéntes száműzetés« jót tett. Szerencsére megismerkedtem a barátnőmmel, aki már a feleségem. Az ő segítsége is nagyon kellett ahhoz, hogy rendbe jöjjenek körülöttem a dolgok, így tökéletesen a célra összpontosítva készülhetek Rióra. A kvalifikációs sorozatban megnyugtató módon állok, készen a jövő évi kihívásokra!”
Fanni pedig kis híján abbahagyta az úszást három évvel ezelőtt.
„Nagyon készültem a londoni paralimpiára. De a pekingit követő újabb nyolcadik hely nem jelentett előrelépést. Ráadásul a túlterheléstől annyira megsérült a vállam, hogy műteni kellett. Hónapokkal később, teljesen lesoványodott karral mehettem újra vízbe. De akkor rájöttem, hogy ez az én közegem, ide tartozom. Nekem harcolnom kell az álmaimért, és azért, hogy dicsőséget szerezzek az országnak, a barátaimnak, családomnak, és persze magamnak is.”
Foto: Illés Fanni wikipedia, peterboronkay.com
