Sízés a Kárpát-medencében

„Semmi sem aczélosítja jobban az izmokat, semmi sem teszi hajlékonyabbá, ruganyosabbá a testet, semmi sem képesíthet nagyobb ügyességre, körültekintésre, semmi sem szilárdíthatja inkább akaratunkat, és semmi sem teheti frissebbé lelkületünket a lábszánkózásnál”

– ezek a norvég sarkkutató, dr. Fridtjof Nansen szavai még 1891-ből. Ő vezette azt a csapatot, amely 1888-ban először szelte át Grönlandot síléceken haladva. 

Ami a székelyföldi símozgalmat illeti, annak kezdete a két világháború közötti időszakra tehető. Az első síléc felcsatolásáról pontos dátum nincs, de léteznek olyan írásos dokumentumok a XX. század elejéről, amelyek a Csíki-medencében kialakuló kezdetleges sísportról szólnak. Természetesen több évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kikapcsolódás céljából turistáskodással egybekötött kezdetleges csúszásokból szervezett mozgalom legyen. A neves úttörőknek köszönhetően, mint Vámszer Géza, megalakultak az első egyesületek (Erdélyi Kárpát Egyesület – EKE), így idővel a csoportosan kialakított ösvényekből, illetve kisebb pályákból ténylegesen kiforrott a sísportmozgalom, egyre komolyabb pályák, majd síparadicsomok születtek.

Székelyföld

Székelyföld szívéből indulunk útra, és vesszük sorra a legfontosabb síterepeket. A zóna legfontosabb hegylánca a Hargita, innen kanyarog a térség legtöbb síterepe. A legmagasabb pontja a Madarasi-Hargita, ahol már a múlt évszázad felétől csúsznak a székelyek. A Madarasi-Hargita (1801 m), az Oltárkő (1358 m), a Rákosi-Hargita (1755 m) és a Madéfalvi-Hargita (1709 m) alkotják a Keleti-Kárpátok egyik legnagyobb vulkáni maradványát. A Csicsói-Hargita legmagasabb pontja a délnyugati részen megcsodálható Bagolykő (1679 m). A déli oldalon, 1350 m-en fekszik Hargitafürdő, Erdély egyik legmagasabban fekvő települése.

A tájról és a Madarasi-Hargitán található állapotokról így nyilatkozik Jeszenszky Géza a Neidenbach Ákossal együtt írt Lehet-e sízni a Kárpátok alatt? című remek könyvében:

„Ha a pályák nem is hosszúak (információ a táblázatban – a szerk.), és a szintkülönbség csak jó kétszáz méter, de az érdekes, mesterséges hóval is növelt pályák (a Súgó, a Nagy és Kicsi Mihály, a Hadak útja), a kedvező árak, a Súgó vendégház kényelme és kosztja, nem utolsósorban a hatalmas fenyők övezte magashegyi környezet teszi feledhetetlenné az élményt. A téli Hargita az alpesi sízésnek hódolókat elsősorban a tájjal és a tartós hótakaróval vonzza. Éppen ez teszi ideálissá a sítúrázás számára is. Szép feladat a madarasi csúcs megkerülése, útba ejtve a vízesést is, kihagyhatatlan átmenni a Csicsói-Hargitára, esetleg az utóbbi alatt elterülő Hargitafürdőre.” 

Hargitafürdő

S ha már Hargitafürdő, engem személy szerint a legtöbb sízéssel kapcsolatos emlékem ide, valamint Csíksomlyóhoz köt. Gyermek-, illetve fiatalkoromban előbbi volt a legnépszerűbb, utóbbi pedig a legközelebbi opció. Mindkét helyen voltak edzések, de eleinte az edzőtáborokat a Hargitán tartottuk. Hargitafürdő alig több mint 20 km-re található Csíkszeredától, ma már könnyen megközelíthető, hangulatos vendégházak, kalandpark, de még hófánkpálya is várja az idelátogatókat.

A Csipike pálya kimondottan kezdőknek ajánlott, a Miklós pálya, valamint az úgynevezett „Hátsó pálya” (Kossuth) pedig a komolyabb sítudással rendelkezőket is megmozgatja. Lehet, hogy hazabeszélek, de sokak szerint a hargitafürdői a legszebb fekvésű székelyföldi pálya. Ahogy a legtöbb helyen, a hangulatos esti sízés itt is elmaradhatatlan. A technikai adatokat táblázatba szedve megtaláljátok. Ma már talán a Madarasi-Hargita látogatottabb, mint a hargitafürdői létesítmények, a helyi önkormányzat és közbirtokosság mintha picit komolyabban venné az utóbbi időben ennek a terepnek a felvirágoztatását. Gyermekkoromban november derekától áprilisig (de volt májusi, trikós örömsízés is) lehetett csúszni a Hargita különböző pályáin, ma már ideális esetben a szezon december–március között tart. 

Csíksomlyó

Csíksomlyó rengeteg környékbeli lelkes amatőrnek vagy simán a havas lejtőkön kikapcsolódásra vágyónak közkedvelt terepe.

Az utóbbi években ismét jó kezekbe került a síterep gondozása, így rengeteg gyerekversenynek ad otthont, a klasszikus farsangi sízést is visszahozták a köztudatba, amit még édesapám indított útjára a ’90-es évek derekán. Örömteljes, hogy ez ismét fontos esemény sok környékbeli számára. A pálya alján bébilift is üzemel a legkisebbeknek. 2020 decemberében, Miklós Edit hathatós közreműködésével, itt jött létre Székelyföld első műanyag borítású sípályája, ahol a kezdőket oktatják.

Brassópojána

Végezetül Erdély legnagyobb síközpontjáról is ejtsünk pár szót. Természetesen Brassópojánáról van szó. A személyes fonalat itt is folytatva el kell mondanom, hogy minőségi ugrás volt, amikor az edzőtáborok végre Pojánára kerültek, mert ugyan sokan megfordultunk a környéken már előtte is, de huzamosan több időt tölteni az akkor még végtelennek tűnő pályákon nagyszerű érzés volt, és egyértelműen szintlépés.

Pojánán egyébként mindenki – felkészültségtől és tudástól függően – megtalálja a maga számára ideális pályát/pályákat. Van itt versenypálya és könnyed csúszkálásra alkalmas lejtő is. Ahogy a legtöbb helyen, itt is a hétvégék a zsúfoltabbak, de ma már annyi a pálya és a sílift, hogy ritka a tumultus. Fontos tudni, hogy 2013-ban Brassópojána és környéke adott otthont a téli európai ifjúsági olimpiai fesztiválnak.

Brassópojána infók itt!

Több új pályát, útvonalat is kialakítottak, illetve minőségi beruházásokat eszközöltek. 1951-ben itt tartották a Téli Universiadét. Magas színvonalúak a pályák, a kiszolgálás és a hangulat vetekszik az Alpokban megtapasztalhatóval, ár-érték arányban garantáltan nem bánjuk meg a brassói kiruccanást.

Ne feledjük: otthon vagyunk a Kárpát-medencében!

Szerző: Szabó Áron

Erdély egyéb: