A búvároknak ismerősen cseng, de sokaknak talán Cousteau kapitány és hajója; a Calypso jut eszébe. Ám ennél jóval korábbra kell visszautaznunk az időben. Megismertetjük a hiperbár oxigénterápia erdetét és jelenét.
A vizek mélységei
Az emberiség természetes és ősi ösztöne a kíváncsiság, a felfedezés. A kezdetek óta érdekli, hogy mit rejtenek a vizek mélységei. Több ezer évvel ezelőtt őseink még táplálékszerzés, gyöngyhalászat céljából merültek le, később Homérosz búvárokat említ írásaiban. A görög–perzsa háborúban nádszálon keresztül lélegző búvárkatonák süllyesztettek el hajókat, i. e. 300-ban Arisztotelész a víz alatti nyomásnak tulajdonította a saját dobhártyájának berepedését, majd kitalálták a búvárharangot. Az emberi élettan és a fizikai törvények ismeretének hiányában ezek a tevékenységek sajnos sokszor végzetesnek bizonyultak.
A keszonbetegség felfedezése
A legjelentősebb felfedezés dr. Nataniel Henshaw angol tudós orvos nevéhez fűződik, aki már 1662-ben krónikus tüdőbetegeket gyógyított a maga által tervezett és épített túlnyomásos kamrában, amely egy továbbfejlesztett búvárharang volt. Paul Bert fiziológiaprofesszor a Dalton (1908)- és Henry-féle gáztörvényt alkalmazva megállapította, hogy a gyors emelkedés az oka a kor mélyépítőit és ipari búvárait sújtó, magas halálozási rátával járó megbetegedésnek, amelyet a testszövetek nitrogénnel való túltelítettsége miatti buborékok okoznak. Keszonbetegségnek nevezte el (caisson franciául rekesz).
1908-ban John Scott Haldane skót fiziológus kidolgozta a szakaszos dekompresszió módszerét, bevezette a felezési idő fogalmát. Megfigyelései szerint a vér nagyobb oxigénellátása a tüdőben kiszorítja a szén-dioxidot a hemoglobin felületéről, így növeli a szén-dioxid eltávolítását a szervezetből. Részletes dekompressziós táblázatot dolgozott ki, amely a túlnyomásos területen dolgozó munkások és búvárok különböző mélységekre vonatkozó biztonsági várakozási idejét tartalmazza.
Az 1950-es években dr. Ite Boerema holland szívsebész kutatásaival bizonyította, hogy az oxigénnel „túltelített” szervezet regenerálódóképessége gyorsabb, szívrendellenességgel született gyermekeket operált oxigénnel túltelített keszonkamrában. Boerema a modern kori hiperbárorvoslás atyja.
Hiperbár oxigénterápia
Ezek a felfedezések járultak hozzá a mai hiperbár-oxigénterápia megvalósulásához. 1960 után sorban nyíltak meg világszerte a hiperbár-oxigénterápiás központok. A nemzetközileg elismert terápiás szabványt a világhíres minnesotai Mayo Klinikán dolgozták ki, a széleskörűen alkalmazható kezelési sémákat húsz évvel ezelőtt sztenderdizálták.
Maga a keszonkamra egy merev falú, acélból készült, biztonsági érzékelőkkel felszerelt, nyomásálló kamra. Mint egy mini-tengeralattjáró kerek kis ablakokkal, belül kényelmes karosszékekkel. A kezelés alatt szakképzett technikai-egészségügyi személyzet felügyeli és kíséri a terápiát kamrán kívül és belül egyaránt. Egy kezelés időtartama 1–3 óra, +1,5–2 bar nyomáson. Ezalatt a kezelési sémától függően szakaszos ideig maszkon keresztüli orvosi tisztaságú (~100%-os) oxigénbelégzés történik. A kezelések száma a diagnózistól és az eredménytől függ, hatása általában 6-8 kezelés után jelentkezik. Utána a gyógyulási folyamatok rendszerint önmaguktól folytatódnak.
A HBOT
Ami, a hiperbár-oxigénterápia rövidítése, minden olyan esetben hatásos, amelynél mikrokeringés nincs, vagy sérült. A terápia alapját a gázok folyadékban való oldhatósága adja (Henry-féle gáztörvény: a folyadékba magasabb nyomáson nagyobb mennyiségű gáz oldódik be). A vérplazmába beoldódott oxigén mennyisége 20-szorosára növelhető, és négyszer nagyobb távolságra tud eljutni. Bizonyos akut események (baleset miatt szétzúzódott erek, infarktus stb.), illetve krónikus betegségek (pl. diabetikus érelváltozások, érelzáródások stb.) miatt a normális vérátáramlás csökkenhet. Azonban más erek felől megközelíthető az elhalt terület. Az oxigén a testnedvekbe is beoldódik. A gerincvelői folyadékba jutva segíti a fehérvérsejteket a fertőzések leküzdésében, radikálisan felgyorsítja a gyógyulási folyamatot. Például a cukorbetegeknél. Magyarországon évente négyezer lábat kell amputálni a diabétesz szövődményei miatt. A kezelés segítségével minden harmadik ilyen műtét elkerülhető lenne. A lábszárfekély, csontvelőgyulladás, agyvérzés utáni állapot, szén-monoxid-mérgezés, baleseti sérülések, sportsérülések, transzplantáció utáni állapot, poszt-Covid-állapotok, meddőség, sugárkezelés kedvezőtlen mellékhatásainak kivédése esetén is hatásos.
Szabályozott sztenderdek
Az Európai Hiperbárikus Orvostudományi Bizottság (ECHM) és az Európai Víz Alatti Baromedicinális Társaság (EUBS) az elmúlt évtizedek számos esetben tragédiával végződő, egyszemélyes, puha falú kamrákban bekövetkezett balesetei miatt nyilatkozatot adtak ki közös álláspontjukról, amelyben szigorúan meghatározzák a hiperbár-oxigénterápia biztonsági, nyomás- és légzőgáz-paramétereit. Ezek kizárják a 0,5 bar túlnyomású, „alacsony hiperbár”-, „enyhe hiperbár”- vagy „wellnesshiperbár”-kamraként értékesített, puha falú, MDR-szabványoknak nem megfelelő, egyszemélyes sátrakat a hiperbár-oxigénterápiából.
Budapesten egyedül a Hiperbár Orvosi Központ rendelkezik merev falú, IIB orvostechnikai eszköz minősítésű, +1,5–2 bar terápiás mélységet biztosítani tudó HBOT-kamrával, ahol folyamatos a betegfogadás.
