Rengeteget köszönhetünk Jacques-Yves Cousteau kapitány elhivatottságának a vízi világ megismerése kapcsán: nélküle a természettudomány ezen szegletét jóval több homály fedné. Az innovatív megoldásokat alkalmazó, három Oscar-díjat is nyerő polihisztor pilótának készült a hadseregnél, egy szerencsétlen véletlennek köszönhető, hogy végül a tengereknek szentelte az életét – s maradandót alkotott.
Mintadiák helyett balhékirály
Nem álltak közel a formális tanulási módszerek Jacques-Yves Cousteau-hoz fiatalkorában. Nagyon érdeklődő gyerek volt, de az iskolában bukdácsolt. Miközben a szülei segítségével szétszerelt, majd újra összerakott egy kamerát. Kíváncsi volt, hogyan működik, miként áll össze a rendszer. Addig az intézményesített oktatási rendszerben folyamatosan botrányokba keveredett, például betörte az iskola ablakait, így nem is fejezhette be tanulmányait ott, ahol elkezdte, váltania kellett. Végül aggódó értelmiségi szülei – édesapja ügyvéd, édesanyja egy gazdag borkereskedő lánya volt – egy bentlakásos iskolába küldték Franciaországban, amelynek szigorú szabályai mellett tanult némi fegyelmet a formabontó hozzáállású ifjonc, így végül le is tudott érettségizni. A tanulmányaival ellentétben a tenger mindig is vonzotta a fiatal Cousteau-t. Már négyévesen úszni tanult, tízévesen, amikor a Bordeaux-közeli Saint-André de Cubzac kisvárosából New Yorkba költöztek, sznorkellel – búvárpipával – is megtanult úszni. Egy nyári tábor keretei között pedig Vermontban egy tavat tisztítottak meg a szeméttől. Így kezdődött a vízimádata, amely azonban egy ideig nem volt igazán előtérben.
Súlyos baleset és újratervezés
Álmai sem a vizekhez kötötték húszas évei közepéig, hiszen pilóta akart lenni a hadseregnél, ahova húszévesen lépett be, és elvégezte a Tengerészeti Akadémiát is. Egy évvel azután, hogy megkezdte a pilótaképzést, 1936-ban apja sportkocsiját kérte kölcsön, hogy elmenjen egy barátja esküvőjére, ám a fényszórója tönkrement, emellett gyorsan is hajtott. A sötétben egy kanyarban megcsúszott, lesodródott az útról. A kórházban arra ébredt: amellett hogy több tucat csontja eltört mindkét karjában, jobb oldala le is bénult. Jobb karját ráadásul egy komoly, életveszélyt okozó fertőzés miatt amputálni is akarták az orvosok. Jacques-Yves Cousteau ezt nem engedte, és végül igaza lett. Eredeti álmainak ugyan búcsút mondhatott, de végtagja megmenekült. Annak érdekében, hogy erősítse mindkét karját, rendszeresen úszni kezdett a Földközi-tengerben. Hogy lásson is valamit a tenger mélyén, pilótaszemüvegből rögtönzött úszószemüvegben úszott le a tengerfenékig. Amit látott, olyannyira elbűvölte, hogy elhatározta: a víz alatti világnak szenteli életét.
Élet a víz alatt
Így indult el valójában az általában csak Cousteau kapitányként ismert tengerész – mondhatjuk talán, hogy bizonyos értelemben polihisztor – karrierje, aki fotózott, filmezett, írt, kutatott, tudós volt, természetvédő és felfedező. Talán úgy is lehet fogalmazni: ő a vízi világ David Attenborough-ja. A könnyedebb ismeretterjesztő stílust is ő alkalmazta először, amelyért eleinte kritizálták. Azóta viszont bebizonyosodott, ő járt a jó úton ahhoz, hogy a nagyközönség is meghallja a hangját.
Megalapította a haditengerészet Víz Alatti Tanulmányi és Kutatócsoportját. Mivel kevesellte a meglévő készülékekkel víz alatt tölthető időt, mérnök barátjával, Emile Gagannal közösen feltalálta a vízitüdőnek nevezett készüléket. Ennek mechanizmusa megalapozta a mai búvárkészülékek fejlődését is. Hatvan méterre tudott merülni, ami akkor rekordnak számított. Így tudta első víz alatti felvételeit is elkészíteni. Később a nagyközönség elé tárhatta lélegzetelállító élményeit. 1949-ben a II. világháborúban szerzett keserű tapasztalatai után leszerelt a haditengerészettől, és egy évvel később megalapította a Francia Oceanográfiai Mozgalmat.
Könyv és film
A mozgalom révén Thomas Loel Guinness anyagi támogatásával megszerezte a Calypso nevű hajót, így élete legnagyobb kalandjába vághatott bele: az aknaszedőt kutatóhajóvá alakíttatta, innentől kezdve a kutatásnak élt. 1953-ban jelent meg Cousteau könyve, A néma világ: a tenger alatti felfedezés és kaland története, amelyben tapasztalatait gyűjtötte össze az ekkorra már híres, elismert tudós. Hajójával végzett felfedezéseit filmen is dokumentálta, így született meg könyve után három évvel annak filmváltozata, amellyel még abban az évben elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálma díját, amelyet dokumentumfilm korábban sosem érdemelt ki – utána is csak a Fahrenheit 9/11 2004-ben –, majd az 1957-es Oscar-díjat is elnyerte kategóriájában. 1960-ban Az aranyhal című művével a legjobb rövidfilmnek járó szobrot hozta el, öt évre rá pedig a harmadikat is bezsebelte, ismét legjobb dokumentumfilm kategóriában, A nap nélküli világ című alkotásával.
Víz Alatti Tevékenységek Világszövetsége (CMAS)
Szintén mérföldkő volt, amikor megalakult a Confédération Mondiale des Activités Subaquatiques, vagyis a Víz Alatti Tevékenységek Világszövetsége. 1958-ban Brüsszelben alapította 11 nemzet küldötte. A létrehozásában közreműködtek Belgium, Brazília, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Görögország, Olaszország, Monaco, Portugália, Svájc, az Egyesült Államok és az egykori Jugoszlávia küldöttei. Az alakuló kongresszuson hozott döntés alapján egy újabb, monacói találkozón alapították meg hivatalosan a szervezetet. Minden, a vízi világhoz kötődő tevékenységben érdekelt, s három fő működési ágazata van: a versenysport, a technikai búvárkodás és a vízi világ védelme. A CMAS egyik alapítója természetesen ki más lenne, mint Jacques-Yves Cousteau, akit elnöknek is azonnal megválasztottak. Különleges sportágakat igazgat a sportdivízió. A szövetség égisze alá tartozik az aquathlon, az uszonyos úszás, a tájékozódási búvárúszás, a sportbúvárkodás, az apnea, vagyis a szabadtüdős merülés, a víz alatti hoki, a víz alatti rögbi, a víz alatti célba lövés és a víz alatti fotózás. A technikai búvárok többszintes képzési rendszert működtetnek, amelyen keresztül nemzetközi búvárengedély szerezhető különféle, egymásra épülő kategóriákban. A természetvédelmi részleg pedig a természetes vizek állapotának megőrzését és az élővilág felfedezését tűzte ki céljául, számos expedíciót is szerveznek ennek érdekében. A CMAS egyik legfőbb értéke máig Jacques-Yves Cousteau hagyatékának, elveinek és szemléletmódjának gondozása, közvetítése, megismertetése a világgal.
Cousteau kapitány 1997-ben, 87. születésnapja után két héttel, szívrohamban hunyt el, Párizsban. Több mint 120 dokumentumfilmet, 50 könyvet és egy 300 000 tagot számláló környezetvédelmi szervezetet hagyott az utókorra. Hazájának egyik legnépszerűbb hírességeként Jean-Marie Lustiger bíboros, Párizs érseke búcsúztatta a gyászmisén a párizsi Notre-Dame-ban, ahol az akkori francia elnök, Jacques Chirac is elköszönt a tudóstól. Szülővárosában, a családi kriptában helyezték örök nyugalomra.
