Virágszőnyeg, „magyar gejzír”, növényritkaságok, medvehagymamezők – négy olyan kirándulóhelyre invitáljuk olvasóinkat, amelyek tavasszal a leglátványosabbak.
Hóvirág mindenütt!
(Alcsútdobozi arborétum)
Ki ne szeretné a hóvirágot, ha tízezrével virít, és egy hatalmas angolpark is végigjárható közben? Na, ugye! A népszerűségre bizonyíték az alcsútdobozi arborétum látogatottsága, különösen tavaszi hétvégéken. A szórakoztatásunkról József nádor egykori angolparkja, a több mint 40 hektáros arborétum gondoskodik három-négy órán át. A növényvilág káprázatos – Magyarország legidősebb libanoni cédrusa, az óriás tuja vagy a talajból kiálló légzőgyökerű mocsárciprus csak három „koronája” a parknak –, a hóvirágszőnyeg lélegzetelállító. Az egykori főúri kastélyból csak a portikusz maradt, de a babaház, a gloriett, a kápolna segítségével elképzelhetjük, milyen volt egykor az élet a klasszicista rezidencián.
- Megközelítés: mivel a parkolókapacitás korlátozott, érdemes tömegközlekedéssel érkezni. Ezt vagy Felcsútról (Vál-völgyi-kisvasút), vagy Bicskéről (busz az Alcsútdoboz, kastély megállóig) tegyük meg.
Magyar gejzír
(Bükki időszakos források)
Sok természetjáró tavaszi célpontja a Bükk három „gejzírje”, azaz időszakos karsztforrása. A Vöröskő-forrás, az Imókő-forrás és a Fekete-leni-forrás meglátogatásához kell szerencse is, a működésük ugyanis az időjáráson is múlik. Ha az olvadás vagy a tavaszi esők bőségesen gondoskodnak a vízutánpótlásról, a gejzírszerűen föltörő vízoszlopok szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak. A három forrást fel is fűzhetjük egy nagyjából kilenc kilométeres útvonalra: induljunk a tamáskúti megállótól, elsőként a Fekete-leni-forrást, másodikként az Imókő-forrást, harmadikként a Vöröskő-forrásokat érintsük, a végpont a Stimecz-házi kisvasúti megállóhely.
- Megközelítés: a források kizárólag gyalogtúrával elérhetők. A Vöröskő-forrást – illetve forrásokat, mert van alsó és felső is – a felsőtárkányi erdei vasút végállomásától (Stimecz-ház) közelíthetjük meg a legkönnyebben másfél órás, négy kilométeres túrával a kék kereszt jelzésen, majd tanösvényen és jelzetlen úton. Az Imókő-forrás és a Fekete-leni-forrás távolabb (ám egymás közelében) van, ezeket a Felsőtárkány, Tamás kútja buszmegállótól indulva érdemes felkeresni.
- Tipp: tájékozódjunk a menetrendről (a túrát hétvégi, leginkább vasárnapi útvonalnak javasoljuk), és arról, működnek-e az időszakos források.
Lilában a domboldal
(Strázsa-hegyi tanösvény)
Ha valaki Dorog irányából tart Esztergom felé, szemet szúrhat neki a (Kis-)Strázsa-hegy füves dombja és a rajta magasodó torony. A magaslat a Pilis vonulatainak utolsó „őrszeme”.
Távolról persze nem látszik az, ami kora tavasszal turisták és fotósok sorát vonzza ide: a domb lila leánykökörcsin-virágszőnyege március–áprilisban a legvarázslatosabb. Gyakori a sárgán virító tavaszi hérics, áprilistól pedig az apró nőszirom veszi át a „lilavirág-stafétát”. Az állatvilág kedvelői is találnak érdekességeket (gyíkok, siklók, lepkefajok), a késő tavasszal érkező szerencsések gyurgyalaggal is találkozhatnak. Az 1,2 kilométeres tanösvény és szomszédsága könnyű kirándulásra teremt lehetőséget, a Strázsa-hegy alatti „Gyilkos-tó” meglátogatásával két órát lehet itt eltölteni. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Kökörcsin háza tematikus túrákat is vezet csoportoknak.
- Megközelítés: az autóval érkezők a háznál parkolhatnak, a tanösvény a 117-es főút és a „Suzuki út” kereszteződése mellől indul. A busszal kilátogatóknak az Esztergom, Szalézi lakópark megállónál érdemes leszállni, a vonattal érkezők bő két kilométeres sétával találnak el a házhoz az Esztergom-Kertváros megállótól.
- Tipp: a tanösvény látogatása ingyenes, a dombtető kilátója előzetes bejelentkezéssel látogatható.
Kilométereken át a medvehagymában
(Középső-Gerecse)
Hogy a medvehagyma mennyire „divatba jött”, mindennél jobban bizonyítják a pusztamaróti bekötőút áprilisi torlódásai. Ez persze ne tántorítson el bennünket: sem Pusztamarót, sem a Középső-Gerecse nem lesz rosszabb hely attól, hogy népszerűbb. Ha „besüllyedünk” az erdőbe, a tömeget is magunk mögött hagyjuk – a medvehagymát nem, hisz kilométereken keresztül kísér minket. (A medvehagyma állami erdőből szabadon gyűjthető, a vonatkozó szabályok – személyenként maximum 2 kg szedhető naponta – betartásával. Próbáljuk meg nem összekeverni a mérgező gyöngyvirággal.)
A pusztamaróti történelmi emlékhelytől érdemes körtúrát tenni az erdőben a Vízválasztón át a Nagy-Gerecse 633 méteres csúcsára, elhaladva az egykori hercegprímási üdülő (Serédi-kastély) előtt – az utat mintegy háromórás, szűk tíz kilométeres sétával járhatjuk meg oda-vissza.
- Megközelítés: Pusztamarót autóval a Bajót és Bajna közötti útról nyíló földes bekötőúton közelíthető meg – óvatosan! Ha valaki nem vevő a tavaszi nyüzsgésre, akkor a Gerecse központi részét Tardosról indulva éri el a legkönnyebben, a tömegközlekedéssel érkezőknek is ezt ajánljuk – innen a Gerecse-tető 4,5, Pusztamarót hét kilométer, a visszaúttal persze duplázódik a táv.
Szöveg: Marosi Gergely