Mindig van miért hálásnak lenni.
“Biztosan nem lesz címvédés!”
Jelentek meg a cikkek a szezon első fordulója után. A profi sport velejárója, a test túlhajszolása, a folytonos csúcson való pörgetése és a be nem tervezett, sosem jókor jövő sérülések. Teremröplabdás pályafutásom alatt volt sajnos szerencsém bőven a sérülésekből, de mióta csak homokon űzöm ezt a csodás sportot, eltűnt minden izületi fájdalmam. Úgy éreztem magam, mint még sosem, nem fájt semmim se edzéseken, se meccseken, így mindig a maximumot hozhattam ki magamból, a teljesítményem is jobb lett.
A ’19-es szezon után, a ’20-as szezonra még nagyobb terveink voltak a mi kis teamünkkel. A felkészülés szuperül ment, még erősebb, gyorsabb, dinamikusabb lettem. Majd jött 2020, a vára várt év! Hát nem…! Először a covid tette tönkre a felkészülésünket, ahol több, mint másfél hónapos kihagyás után tudtunk érdemlegesen visszaállni a munkába. Küzdöttünk, erőnkönk felül próbáltunk megbírkózni a fizikális és mentális teljesítményünkkel, ami nagyon ingadozó tendenciát mutatott.
Végre megkezdődött…
…a várva várt bajnoki szezon, kicsit később a szokásosnál és kicsit rövidebb is, DE legalább volt!
Sajnos a szezon kezdő meccs reggelén már olyan fájdalommal keltem, hogy órákig csak sántítani bírtam, ami természetesen nagy ijedelmet keltett bennem, és csapattársamban, Esztiben is. (Lutter Eszter 2020-as szezonig a csapattárs). Ilyen fájdalommal ezelőtt még sosem találkoztam. Elkezdtük a tornát, sajnos nem a legjobb napunk volt, hogy is lehetett volna, amikor mindketten tudtuk, hogy lehet nagy baj van velem. Aznap a rossz szereplésünk miatt véget is ért a torna nekünk, mindenki nagy meglepetésére. De akkor még nem tudtuk, hogy ez az egész szezonra szól.
Nap végén a tatabányai kórházba ellátogattam a biztonság kedvéért, az egyre csak növekvő fájdalmam miatt. Gyorsan kiderült a kórházban, hogy elég nagy baj van. Mélyvénás trombózist diagnosztizáltak. Tudtam, hogy ez egy fiatal szervezetet is másodpercek alatt el tud vinni,így hálát adtam a sorsnak, hogy az egésznapos versenyzés ellenére sem lett végzetes baleset belőle. Egyúttal az éjszakába nyúló A kórházi kezelést követően a sors furcsa fintora volt, hogy a születésnapomat/napunkat, ikertestvéremmel is ott ünnepelhettem. Nem ilyen születésnapot tervezetem, hogy kórházban csücsülök, egy olyan sérüléssel, amit sehogy sem tudtam kivédeni, de legalább ünnepelhettem, és mellettem volt az én két felem, az ikertesóm, és a vőlegényem.
Másnap mindenkit hidezuhanyként ért a sérülésem híre
“Olyan fiatal” – pedig sportoló – “biztosan nem sportolhat többet” – Merült fel sok mindenkinek a fejében. Sajnos egy genetikai mutáció és a fogamzásgátlás miatt alakult ki, mint a vizsgálatok után kiderült.
Az, hogy többet nem sportolhatok, fel sem merült a fejemben. Hiába sokan rémiszgettek ezzel, tudtam, ha elég erős leszek mentális, akkor lehetséges lesz, hogy újra a dobogó tetején álljak még.
Az én “nagy hibám”, ha valamit akarok, akkor nem elég a hegy feléig eljutnom, én a legtetejéig megyek, még ha megvalósíthatatlan akkor is! Ettől a szellemiségtől vezérelve ültem otthon, és gyógyítottam magam. Hála a jó égnek, elég sikeresen. Ugyanis egy hónap alatt a vérrög teljesen felszívodott, a rehabilitációt elkezdhettem, szép óvatosan. Azt biztosan tudom, ha nem hiszek a gyógyulásomban és magamat sajnáltatva ülök az ágyban, akkor teljesen összetörök és padlóra kerülök.
Hogy még mik segítettek a gyógyulásomban?
A rengeteg szeretetet, amit kaptam a média felületeimen az emeberektől, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok és köszönöm mindenkinek. Mennyasszony lettem közben, bár eléggé átszerveztem a lánykérést a trombózisommal, de számomra így is tökéletes lett, egyértelmű hatalmas IGEN-nel! Végül de nem utolsó sorban az ikertesóm babát vár, ami épp a trombózisom után derült ki. Ha nem kapok trombózist lehet, talán nem is figyelték volna fokozottabban a véralvadását, pedig a Leiden mutációval élő nőknél a terhesség egy nagyon magas kockázati tényező.
Összeségében mindenkinek üzenem, hogy bármilyen nehézséget is hoz az élet, mindig van valami amiért hálás lehetsz, és örömöt csal a szádra. Mindig építkezz a jóból és higgy abban, hogy képes vagy elérni azt amit szeretnél, amit megálmodtál.
