„Séta” a Sorrentói-félszigeten - Istenek ösvénye

Nyaraláskor alapvetően pihenésre vágyunk, de a nagy lazítás időszakába is érdemes beiktatni aktív programot, amely segíti a kikapcsolódást: különleges helyre eljutva nem tervezhető élményekben lesz részünk. Ha a Sorrentói-félszigeten járunk, és Positanót is célba vesszük, az Istenek ösvényét már hiba lenne kihagyni.

A családi nyaralás alatt pár napig Agerolában laktunk, innen autóztunk naponta a szerpentines utakon Positanóba, Amalfiba, Sorrentóba és Ravellóba. Az Istenek ösvényét már korábban kinéztem magamnak, s mivel a többiek a „semmi megerőltető!” vakációs alaptörvényt kimaxolva nyaraltak, egyik reggel, amikor ők még aludtak, egyedül nekivágtam az útnak. A túra nagyjából 15 km-es oda-vissza útvonal, egyik vége Agerola, a másik Positano, jó tempóban kevesebb mint 4 óra alatt teljesíthető – bár egyébként félnaposnak ajánlják.

Felhők felett?

Nem kapkodtam el az indulást: fél nyolckor ittam egy kávét a helyi kávézóban, magamhoz vettem egy félliteres vizet, és kellemes napsütésben útnak indultam. Agerola a tengerszint felett 600 méter magasan fekszik. Innen indulva van idő bemelegedni, pár kilométer után jönnek csak az első kaptatók. 

A hegytetőről a tenger nem látszott: hogy párába burkolódzott, vagy én jártam a felhők felett, ezt nem tudtam megállapítani. Az útvonal jól ki van táblázva, eltévedni képtelenség, mert amúgy is összefutsz majd más túrázókkal. Az útvonal köves hegyi ösvényen kacskaringózik, szinte végig a szirtek szélen – de nem veszélyesen közel a peremhez – gyalogoltam, és az első párás kép után végig láttam a tengert, egy pontnál pedig Capri szigete is megjelent a látómezőn belül. 

A polárom segítségével a tempómat is nyomon követtem, mivel megígértem a családnak, hogy még délelőtt visszaérek. Szőlő- és olajfaültevények, valamint sűrűbb erdei szakaszok váltották egymást, ahol gyökerekkel keresztül-kasul szőtt természetes lépcsők segítették a lépéseimet, máshol sziklák adták az olykor 50-60 centi magas lépcsőfokokat. 

1800 lépcső vissza is…

Másfél óra múlva láttam meg a „fordulót”, azaz Positanót. Tábla jelezte, hogy lépcsősoron juthatok le a városkába, ami azt jelentette, hogy visszafelé meg kell majd másznom őket. Nem tudtam, mennyire lesz kimerítő a lépcsőzés, bár árulkodó volt, hogy egyesek visszafordultak.

A városba érve elsétáltam az első boltig, vettem két palack félliteres vizet, elintéztem pár kósza céges telefonhívást, és visszaindultam. Több mint 1800 lépcsőfok vezetett fel a szirtig, sokszor 20-30 lépcső után volt csak pihenő. A pulzusom megugrott – hogy mennyire, az nem derülhetett ki, mivel pánt nélkül indultam el az ösvényen. 

A levegő változatlanul párás volt, a pólóm csuromvíz, de a már ismerős helyek alapján tudtam, mire számíthatok a visszaúton. Délelőtt 10 órakor már mindkét irányban sok túrázó csoporttal találkoztam – volt, amelyikkel már másodszor. Olasz szót alig hallottam, egy kecskenyáj viszont figyelmesen félrehúzódott, látva, mekkora lendülettel érkezem.

Ami a család szempontjából számított: délre visszaértem a szállásra. 

Tények

● Megtett táv: 14,3 km

● Szintemelkedés: 920 m

● Összidő: 3 óra 35 perc 

● A táv felezhető. 

● Végig fantasztikus kilátásban gyönyörködhetünk, mindenki minden lépésen díjnyertes no-filter fotókat készíthet. 

A kiindulópont

Agerola városka Lattari hegyvonulat egyik völgyében fekszik, 630 m-rel a tengerszint felett, Nápolytól 35 km-re délkeleti irányban, innen indul az Istenek ösvénye, a Sentiero degli Dei.