Magyar montis lány az elitben - BENKÓ BARBARA

A legutóbbi olimpián nem volt magyar induló női mountain bike-ban, most azonban az elit XCO Világkupákon esélyesként versenyez egy pilisvörösvári lány, Benkó Barbara (28), aki legutóbb Andorrában dobogóra is állhatott. Az eddigi legjobb magyar montis eredményt elérő versenyzővel esélyekről, büszkeségekről és a jövőről beszélgettünk.

Sport&Move: Folyamatosan utazol, versenyzel, sűrű a programod. Hogy bírod?

Benkó Barbara: A szezon elején még visz a lendület, a végére viszont már elfáradok. Főleg az utazásban, ami sokkal jobban kimerít, mint maga a versenyzés. Az ember aggódik a kerékpárja miatt: megérkezik időben, nem hagyják el, nem sérül meg? Szeretem a pörgést, de jó lenne néha csak leülni, és semmit nem csinálni. De most is elutazom egy hónapra, a különböző állomások között pedig nem tudok hazajönni. Okosan kell beosztani az időt, másként nem működik ez az életforma. De a jó időmenedzsmenttel együtt is elfáradok a szezon végére. Számomra a nyaralás azt jelenti, hogy végre itthon lehetek. Ez azonban csak október közepén válhat majd valóra.

S&M: Azért biztosan erőt kölcsönöz a folytatáshoz, ha az ember három szakágban, országúton, cyclocrossban és montiban is magyar bajnoknak mondhatja magát…

B. B.: Ez tényleg jó érzés, mert különleges teljesítmény, mivel ez eddig senkinek nem sikerült itthon. Én is többször nekifutottam a „triplázásnak” az előző években, de egészen idáig nem jött össze. Sok munka van ebben az eredményben, egyik győzelmet sem adták könnyen. Jönnek a fiatalok, egyre sűrűbb a mezőny cyclocrossban és montiban is, ráadásul egy technikai sportágban sosem borítékolható előre az eredmény.

S&M: A tavalyi nemzetközi eredményeid közül melyiknek örültél a legjobban?

B. B.: Egyértelműen a La Bresse-i és az andorrai világkupán elért dobogós helyezéseknek! (Barbi 2. és 3. lett rövidpályán – a szerk.) Elit kategóriában még soha nem álltam világbajnoki dobogón, az nagyon boldoggá tett! 

S&M: Rövidpályán (XCC) ezen kívül is szuper helyezéseket értél el. Mitől fekszik ez ennyire neked?

B. B.: A rövid megindulásokban jó vagyok, illetve az XCC-n a taktikus versenyzés döntő szempont: át kell látni az adott helyzetet, nekem pedig ehhez van szemem, érzékem. A helyezkedésben is van tapasztalatom az országútról, ami szintén előnyömre válik.

S&M: Milyen tényezők összessége kellett ahhoz, hogy feljuss az elitbe?

B. B.: Azt, hogy itt tartok, alapvetően a szüleimnek köszönhetem, akik utánpótlás koromban rengeteg külföldi versenyre elvittek, felmérhettem a nemzetközi mezőnyt. Az, hogy nem tűntem el, a szorgalmamnak és a kitartásomnak is köszönhető: mindig igyekeztem, hoztam az eredményeket, ezt pedig látták a külföldi csapatok is. Nyilván részben szerencse, hogy felfigyeltek rám, és szerződtettek. A mostani csapatom, a Ghost mindennel támogat: biztosítja a felszerelést, a ruházatot, a kerékpárokat és az alkatrészeket, ők fizetik az utazásaimat. Nélkülük gyakorlatilag nem jutnék el ezekre a versenyekre. Persze nem egyszerű bekerülni egy gyári csapatba – de nem is lehetetlen. Ugyanannyi eséllyel indultam, mint a többiek. Az én generációmból szinte mindenki abbahagyta, én voltam a legkitartóbb.

S&M: Mi kell ahhoz, hogy az olimpiai számban, az XCO-versenyeken is stabilan az első tízben vagy akár dobogón legyél?

B. B.: Sok edzés (nevet)! Jövök, araszolgatok, idén már többször is nagyon közel voltam hozzá. Most már konzisztensebb a szezonom, mint korábban, kevésbé szélsőségesek az eredményeim. Vagyis: képes vagyok tartani egy jó pozíciót. Most már tényleg elhiszem, hogy én is az élbolyba tartozom. A jövőre nézve pedig azt tudom mondani, hogy mindig lehet erősödni, fejlődni. És tilos megállni; ha kicsit kikapcsol az ember, máris ott vannak öten a helyén. Tovább kell csinálni, de össze fog jönni.

S&M: Időd még bőven van, akad a mezőnynek 45 éves tagja is…

B. B.: Azért addig nem szeretnék várni! Vannak más céljaim is, 45 évesen már nem feltétlenül sziklákról akarok leugratni… 

S&M: Mit látsz magad előtt?

B. B.: Nő vagyok, szeretnék gyerekeket, családot. Mivel nem szeretnék járókerettel menni szülőire, mindezt belátható időn belül. Ez azt jelenti, hogy Tokiót követően végiggondolom a további utat: lehet, hogy bennem van még négy év, de csak az olimpia után látom majd tisztán, hol tart az életem. 

Nyilván a kerékpárról „sosem” szállok le, de ha gyerekem születik, a versenyzés már nem lesz ugyanolyan, hiszen nem csak a saját testi épségemre kell gondolnom, másért is felelősséggel tartozom majd. Ráadásul ez az életforma a rengeteg utazással gyerek mellett nem lehetséges, mert akkor soha nem látnám. Én pedig mellette szeretnék lenni, amint felnő. 

„Az én generációmból szinte mindenki abbahagyta, én voltam a legkitartóbb.”

 

Benkó Barbara

■ Életkor: 28

■ Sportága: hegyikerékpár

■ Csapata: Ghost Factory Racing (német)

■ Kiemelkedő eredményei: junior-vb – 2. (2008), juniorvilágkupa-futamgyőztes (2008), 30× magyar bajnok, olimpiai 27. (2012. London), XCO világbajnoki – 9. (2017, Cairns), XCC Világkupa-futam, 2. hely (2018, La Bresse), XCC Világkupa-futam, 3. hely (2018, Andorra)

■ Tanulmányai: SOTE, optometria (BSc)

 

Szöveg: Baumann Viola

Fotó: benko.blogger.hu