Két nap a Grand Canyonban - Hátizsákkal, peremtől peremig

A Grand Canyon évente több mint hatmillió embernek mindössze egy-két óra bámészkodás a déli peremen és néhány jól sikerült szelfi a zsúfolt kilátópontok valamelyikéről. Fentről azonban elképzelhetetlen, milyen sokszínű az alattunk kanyargó mélység, így nem kérdés: megmászásának bakancslistán a helye! Mi kipipáltuk – és újra megtennénk.

A kanyon északi pereméről a délire való áttúrázás – egy sátras éjszakával a kanyonfenéken – szervezését 2018 áprilisában kezdtük el, s egészen az érkezésünk pillanatáig úgy tűnt, hogy utazásunk (háromhetes USA nyugati parti körút) fénypontja egy adminisztrációs hiba miatt meghiúsul. Az elutasító választ persze hosszas levelezés, magyarázkodás és méltatlankodás követte, de a vadőrök hajthatatlanok, a szabály meg szabály, buktuk az engedélyt. 

Tényleg a lehetőségek országa

Kicsit csalódottan, de eredeti útitervünknek megfelelően augusztus 31-én ott ültünk az északi perem vadőrirodájában, és arról csevegtünk az illetékessel, merre is találjuk a kempingünket. Távozáskor, az ajtóból visszafordulva, az esélytelenek nyugalmával azonban még odavetettem neki a kérdést: nem lehetne, hogy mi ketten, másnap…, szóval, hogy átkeljünk a kanyonon, és lent is aludjunk? A hölgy türelmet kért, telefonált, és kisvártatva nyugtázta, hogy van hely, így át is adná a telefont, a többit beszéljem meg a „lentiekkel”. Tíz perc elteltével megvolt a sátorhelyünk, a foglalt vacsoránk, a helyünk a három nappal később délről északra visszaszállító buszon, de a legfontosabb: újjáéledt az álmunk, amiért nem győztünk hálálkodni az egészből mit sem értő vadőrnek. Neki nem kezdtük el részletezni, hogy egyszer már elutasítottak minket, hogy hónapokat görcsöltünk azon, vajon lesz-e esélyünk a helyszíni last minute „lottósorsoláson” még időben engedélyhez jutni, amire a feszes programunk fényében nulla esélyt láttunk. Az engedélyt könnyes szemmel lobogtatva gyorsan újraterveztünk, rohantunk sátrat állítani, túrakaját vásárolni, hogy másnap hajnalban nekivághassunk. 

Reggel a javasolt „napfelkelte előtt” helyett hét körül indultunk el. A csúszást a pakolás okozta: nem könnyű egy húsz- és egy harmincliteres hátizsákba sátrat, derékaljat, hálózsákot, kispárnát, esőcuccot, váltás ruhát és még két étkezésre (aznapi ebédre és másnapi reggelire) valót is benyomorítani, ennél nagyobb pakkokkal viszont eszünk ágában sem volt útra kelni. 

Grand Canyon

■ Lokáció: USA, Arizona 

■ Folyója: Colorado

■ Teljes hossza: 446 km

■ Szélessége: 6,4 és 29 km között

■ Mélysége: 1857 méter

■ Életkora: 5-6 millió év

Úristen, itt vagyunk!

Mivel láttuk, elfogultság nélkül írhatom: az északi oldal maga a csoda! Növényvilágában és panorámájában sokkalta változatosabb és bőkezűbb a déli útvonalnál. Sok túrázóval ezzel együtt nem találkoztunk, amivel igazolni láttuk a tényt, mely szerint éves szinten a kanyonlátogatók mindössze egy százaléka merészkedik csak beljebb, s ennél is kevesebben vállalják a peremtől peremig tartó túrát. Talán a puritán infrastruktúra az oka. A túránk felénél átmasíroztunk az egyik „kempingen” (Cottonwood), amely néhány alig észrevehető sátorhelyből és egy mosdóból áll (utóbbit mi nem láttuk). Se bolt, se büfé, se semmi – és senki. Full nomád. Itt tehát csak egy gyors – magunkkal vitt – ebédre álltunk meg, és haladtunk is tovább. A pihenő jólesett, bő tíz kilométert tettünk eddig meg, ami nem sok, cserében viszont végig szigorúan lefelé haladtunk, ami a legedzettebb konstrukciót is próbára teszi. 

Esik? Ez most komoly?

Nem sokkal fél táv után jött az, amire igazán nem számítottunk. Eláztunk. A Grand Canyonban. Kétszer is, de úgy igazán. Igaz, hálásak voltunk a frissítőért, a bőven harminc fok feletti hőségben jobbkor nem is jöhetett volna. Aggodalomra mindössze az egyre szűkülő kanyonfal és az egyre zordabban a fejünk fölé magasodó sziklatömegek adtak okot – az ilyen helyeket az omlásveszély miatt esőben jobb elkerülni, erre azonban semmi lehetőségünk nem volt. Egyetlen út van. 

Már-már mesebeli, buja, zöld oázist idéző szálláshelyünkre négy körül érkeztünk, és egy gyors vízparti sátorállítás után a szembesétáló vadőr tanácsára elbicegtünk a patakig, amelyet zuhany helyett kínáltak. 18:00-kor pedig, több tucat kiránduló társaságában, kopogó szemmel vártuk a kongatást a kempingtől pár száz méterre lévő ranch kantinjának bejáratánál. A sok-sok húsból és zöldségből kevert egytálétel, a friss saláta, a házi kukoricakenyér, majd a brownie megváltásként érkezett a helyszűke miatt soványra vett túrakoszt után, hát még az infó, hogy mindezt „all you can eat” rendszerben temethettük magunkba. E ponton hálát is kell adnunk mindazon öszvéreknek és kísérőiknek, akik egyedüli transzferként teszik lehetővé, hogy odalent meleg étel (és egyáltalán bármi) várja a túrázókat.

A vacsora után azonnal eldőltünk, de a másnapra tervezett hajnali indulás miatt ezt cseppet sem bántuk. Az éjszakánk egyébként is zaklatottan telt, talán életünk egyik legzajosabb vihara söpört végig a kanyonon. Erre sem számítottunk. Reggel hét körül, ismét csúszásban ugyan, de útra készek voltunk. Pontosabban muszáj volt elindulni, izomláz ide, lábfájás oda. A napfelkeltével érkező hőségtől azonban rettegtünk, menekültünk, ahogy tudtunk. 

Hogy a felfelé út a kaland végének közeledte vagy a szüntelen hegymenet miatt tűnt kevésbé élvezetesnek? Fene tudja. Mindenesetre a peremhez közeledve egyre meredekebbé váló szerpentinen kötelességtudóan, csendesen meneteltünk, nyugalmunkból a szembedöcögő, ott egyébként igen bizarrul ható lovas konvoj sem billentett ki. 

Kevesebbet nézelődtünk, ellenben minden árnyékos fordulóban ittunk, olvadt a szánkban a jutalomfalatként tartogatott energiazselé, és nem sokkal az ötödik óra elteltével kibukkantunk a platón. Innen rövid nyújtás-lazítás után indultunk is újból sátrat állítani, hogy a déli peremre jellemző nyüzsgésben pihenjünk rá a harmadnapi transzferre, amely visszavitt a startpontra. Ahol szeptember 3-án a 72 órával korábban ott hagyott jó időt érkezésünkre havazás váltotta fel…

Peremtől peremig – számokban

■ Túratáv: ~38 km, 3300 m szintkülönbség

■ Túra besorolása: nehéz 

► 1. nap

A túraösvényed lefelé: North Kaibab Trailhead 

Az északi perem magassága: 2512 m

Táv: 22,4 km

Szint: 1800 m

Az éjszaka

A kanyon alja, Bright Angel Campground (750 m)

► 2. nap

A túraösvényed felfelé: Bright Angel Trailhead 

A déli perem magassága: 2093 m

Táv: 15,2 km 

Szint: 1500 méter

 

Mit és mikor foglalj?

■ Időzítés: az északi perem május 15. és október 31. között van nyitva, a lenti hőség (akár 40–48 oC) miatt azonban érdemes a tavaszi és nyár végi / őszi hónapokra tervezni. 

■ Backcountry permit: nélkülözhetetlen túraengedély, ha lent akarsz éjszakázni. Fontos, hogy a kérelmet csakis a tervezett túra időpontjához rendelt, általában kéthetes időintervallumban add le, különben nem fogadják el. 

■ Kempinghely: mindenképp foglalj, mind az északi North Rim, mind a déli Mather Campgroundba, minimum négy-öt hónappal előre. Érkezéskori „helyezkedésre” nincs mód. Ugyanez igaz a túra kulcsát jelentő, a kanyon alján található Bright Angel Campgroundra is, amelyet az engedély kérelmezésekor tudsz megjelölni a beadandó nyomtatványon. A kemping 32 sátorhelyet és WC-t kínál.

Az egyetlen hivatalos és legfontosabb link, hogy mindent időben intézz! https://www.nps.gov/grca/planyourvisit/backcountry-permit.htm 

Költségek (/fő)

■ Sátorhely az északi és déli peremen: 10-10 USD

■ Zuhany É-on (negyeddollárosokkal működik): 2 USD

■ Sátorhely a kanyonban: 13 USD

■ Vacsora (kötelező előre foglalni): 29 vagy 48 USD (vega/ragu vagy steak)

■ Buszos transzfer: 90 USD

■ America the beautiful kártya (egy autóra, amellyel szinte az összes USA nemzeti parkba beléphetsz): 80 USD, vagy az egy hétre, csak a kanyonba szóló belépő: 35 USD.

 

Praktikus tippek

■ É–D vagy D–É?: felfelé a kevesebb szint szinte mindig jobb, ez esetben ráadásul a déli kimászás útja jóval rövidebb is, ezért érdemes északról indulni.

■ Parkolás: az északról induló túraút beszállójánál ingyenes, biztonságos.

■ Útviszonyok: köves, földes, poros, néhol elkeskenyedő, de végig nagyon jól túrázható.

■ Időtartam: lefelé nagyon látványos, a jelzett kisebb kitérőket is érdemes beiktatni, így 8-9 órával számolhatsz. Felfelé kevésbé változatos a táj, edzettebbeknek 5-5,5 óra.

■ Vízutánpótlás: van bőven. Mire 1,5-2 litert megiszol, biztosan elérsz egy vízvételi állomást. Arról, hogy a forráspontok üzemelnek-e, a beszállóknál találsz infót.

■ Tisztálkodás: ha sátrazol, a kemping mellett kanyargó Bright Angel patak lesz a fürdőszobád, ahol semmilyen kemikáliát nem használhatsz (a szabad vizes fürdésre gyártottakat sem). A Coloradóban tilos a mártózás!

■ Mókusok: a félelem legapróbb jelét sem mutatják, megtévesztően közel jönnek, de etetni szigorúan tilos őket – ezer dollárba is fájhat, ha rajtakapnak a vadőrök.