Irány Rio de Janeiro!

A magyar hosszútávfutás sajnos nem bővelkedik klasszisokban. Éppen ezért kell minden eredményt megbecsülnünk. Ilyen Papp Krisztináé is, aki a jövő évi Rio de Janeiró-i olimpia szinte biztos résztvevőjének mondhatja magát maratoni futásban. A vele készült interjú helyszínét a Nyúlcipő futóbolt biztosította.

Hatalmas öröm volt, amikor kiderült, hogy a tavaszi, rotterdami maratonin futott 2:36:59 órás időm valószínűleg elég lesz a részvételhez. Londonba nem sikerült eljutnom, viszont Athén és Peking után, ráadásul új, hosszabb versenyszámban sikerülhet megváltanom a jegyemet az ötkarikás játékokra. 

Mindezt életed első maratoniján… 

Elsőre – függetlenül attól, hogy az ember élversenyző, vagy „csak” amatőr – a negyvenkét kilométer egy nagy ugrás az ismeretlenbe. Bár többen ajánlották, hogy vigyek magammal kísérőt, azt gondoltam, nagylány vagyok, elboldogulok egyedül is. Utólag jöttem rá, hogy mégis jó lett volna, ha van mellettem valaki, aki figyel rám. Ideális esetben azt gondoltuk, hogy képes lehetek egy két és fél óra körüli időre. A következő fokozat az olimpiai indulás kivívása volt. Négy éve ehhez 2:37 órát kellett futni. 

Ezt a 2:36:59-cel eléggé kicentizted. 

Szerencsére később 2:42 órában állapították meg a szintet a jövő évi olimpiára. Ehhez képest bőven belül voltam.  

„Rióig már semmi sem állíthat meg!” 

 

 

Igaz, ezt akkor még nem tudtuk. Maradt a futásomban még néhány perc, úgy érzem. Voltak gyomorproblémáim, a tengerparti szakaszon sokat kellett egyedül harcolnom a szembeszélben. De minden problémával együtt óriási élmény volt. A hollandok imádják a futást, a futókat. Olyan szurkolásban volt részem, mint korábban még soha!  

Maratoni futás esetén azért nem fenékig tejfel az élet. 

Hát nem! A maratoni után jelentkeztek térdproblémák. Szerencsére dr. Béres György, Magyarország egyik legjobb térdspecialistája segített konzervatív módon orvosolni ezt. Ezen felül rendkívül sokat bringáztam, vízifutottam, speciális gyógytornára, manuálterápiára jártam, fittballal erősítettem. Káldy Zoltán, az edzőm humora, valamint Pákozdi Dóri gyógytornász és Fazekas Dénes fizikoterapeuta segített átvészelni a nehezebb időszakot. De úgy néz ki, a gondok elmúltak. Újra képes vagyok száz kilométer fölött futni hetente, egyre komolyabb résztávozásokat is be-beiktatva. Most már úgy érzem, semmi sem állíthat meg! 

 „Sok olyan amatőrrel találkozom, akinek szinte nincs meg a fél lába.” 

A Sport&Move magazin szabadidősporttal foglalkozik főként. Hogyan látod az amatőr futókat, miben különböznek tőletek, profiktól? 

Aki túl komolyan veszi, az nem sokban. Mert megpróbál szinte ugyanannyit edzeni, mint mi, akik ebből élünk. Aztán előtte vagy utána rohan a munkahelyére, az iskolába a gyerekeiért vagy haza a családjához. Aki így tesz, az éppen a sport lényegét, örömét veszíti el az örökös eredménykényszerrel. Szerintem ezt nem szabad túl komolyan venni, inkább élvezni kell. Sok olyan amatőrrel találkozom, akinek szinte nincs meg a fél lába, mégis fut. Közben a másik, még egészségest terheli, ami ennek következtében rövidesen megsérül.  

„Szükségünk van a kényeztetésre, ami ellensúlyozza az edzés okozta stresszt.” 

Nem ez a helyes hozzáállás. Élvezni kell, és okosan megközelíteni egy-egy kihívást. Ha valaki hosszú ideig szeretne sportolni, méghozzá egészségesen, annak oda kell figyelnie a sérülés megelőzésre. Tudatosan kell erősítenie a törzsizmait, jól megválasztani a keresztedzéseit. És mindenekelőtt megadnia magának a kényeztetést, amivel ellensúlyozza az edzés okozta stresszt. Már én, a profi is ráébredtem arra, hogy hiába ez a munkám, ha nem élvezetből, hanem az örökös egyéni csúcsok okozta teljesítménykényszerből futok, akkor görcsössé válok. Ha el tudom egy kicsit engedni ezt az egészet, és lazábban közelítek felé, akkor úgyis jönni fognak az eredmények. Ha stabil, jó a háttér az ember mögött, ha egyensúlyban vannak a dolgai, akkor a legkeményebb edzések is örömmel mennek, és jönni fognak az eredmények, akár amatőr, akár profi sportolóról beszélünk. Ehhez kívánok sok kitartást, türelmet és erőt a lap olvasói számára! 

 

Papp Krisztina legjobb eredményei: 

1500 m: 4:08.07, Athén, 2006 

5000 m: 15:08.65, Brüsszel, 2005 

10 000 m: 31:46.47, Palo Alto, 2010 

Félmaratoni: 1:09:50, Ostia Lido, 2014 

Maratoni: 2:36:59, Rotterdam, 2015