Expedíciós hegymászás - Ékkövek a Himalája koronájára

Mászóstratégiáról, 2019-es tervekről, a hegymászás önző faktoráról, kritikáról, nyilvánosságról, a Sisapangmáról és a Himalája koronájáról beszélgettünk Klein Dávid hegymászóval.

S&M: A legutóbbi expedíció után regenerálódtál már?

Klein Dávid: Öt hónapos expedíciósorozaton vagyok túl: a Kalifa Sisapangma-expedíció a tavaszi mászószezonban a Himalájában – Tibetben – volt, nyáron pedig Suhajda Szilárd barátommal Pakisztánban vágtunk bele a Kalifa Gasherbrum-expedícióba. Mindkettő hosszú, viszontagságos és kimerítő volt, így most valóban a regenerálódás, a számvetés és a „visszaakklimatizálódás” időszakát éljük. Kissé sután mozgok még itthon – a szép és kényelmes, de néha bonyolult civil életben –, kézbe kell vennem a hétköznapokat. Igyekszem megengedni magamnak valamennyi lazítást: a Balatonra megyek, buliztam a Szigeten, sokkal több időt töltök Bíbor barátommal (ő egy ló), és időt szakítok arra, hogy megigyunk a cimborákkal egy fröccsöt a késő nyári budapesti éjszakában. Ha beindul a hajtás, a kemény és tudatos edzés, ezt már nem engedhetem meg magamnak. Megfogadtam, hogy nem követem el azt a hibát, hogy most túlhajtom magam, aztán jóval a tavaszi szezon kezdete előtt kiégve futok neki a céljaimnak.

S&M: Miért különleges a Sisapangma megmászása?

K. D.: A Sisapangma engem is vonz, és persze a magyar hegymászósport számára is mérföldkő lenne a főcsúcs vitathatatlan elérése. Hiányérzettel tértem haza – idén senki se jutott fel a csúcsra, ráadásul tragédia is beárnyékolta az expedíciónkat. Az előcsúcs elérése más nyolcezresekhez viszonyítva nem különösebben nehéz, a főcsúcs viszont problémás: az előcsúcsról egy rendkívül veszedelmes, keskeny és kitett gerinc vezet át a legmagasabb pontig. Úgy vélem, ha valakinek kifejezett célja, hogy a főcsúcsra érkezzen, a legjobban teszi, ha egy olyan útvonalat követ, ami nem is érinti az előcsúcsot, hanem valahol 7300 méter körül átharántol egy párhuzamos gerincre, és ezt követve közvetlenül a főcsúcsra érkezik. Ezek az útvonalak azonban nem is olyan egyszerűek…

S&M: Legutóbb nem csak Suhajda Szilárd volt a társad, nemzetközi mászócsapattal expedícióztatok.

K. D.: Részben. Valóban, tavasszal a Kalifa Sisapangma-expedícióra Szilárd nélkül érkeztem meg. Apai örömök elébe nézett, és természetesen a szülőszobát választotta. Most van egy gyönyörű szép Soma nevű fiuk, akit máris hurcolnak ide-oda a természetbe: igazán jó látni őket! De visszatérve a mászásra: amikor megtudták, hogy gyermekük lesz, az expedíció előkészületei már előrehaladottak voltak, én pedig nem szerettem volna elengedni ezt a célt. Azt találtuk ki, hogy elmegyek a Sisapangmára, az expedíció után kint maradok, Szilárd pedig később csatlakozik hozzám Pakisztánban, ahol megkíséreljük a 8068 méter magas Gasherbrum I. megmászását. Fontosnak tartottuk, hogy legyen közös expedíciós élményünk 2018-ban is. 

S&M: Milyen párost alkottok? Kiegészítitek egymást, vagy a hasonló karakter miatt vagytok jó csapat? 

K. D.: Is-is. Van közös nevező: hasonló filozófiával és szakmai szemlélettel vagyunk jelen a hegyek között, mindketten szeretjük és műveljük a hegy- és sportmászás valamennyi válfaját. Az is igaz, hogy vannak közöttünk különbségek, de éppen ezért értjük meg és egészítjük ki egymást emberi és szakmai szempontokból is. Mindketten romantikus mászók vagyunk: bár felismerjük, hogy a mászás tudatos munkát, edzést, tanulást, felkészülést igényel, a mászást végső soron mégis kalandnak, lelki élménynek tekintjük.

S&M: Mesélj a terveidről! Mi a következő cél?

K. D.: 2019-ben visszatérek a Sisapangmára, ezúttal Szilárd barátommal és várhatóan két másik magyar mászóval, akiket pályázati úton szeretnénk meghívni a csapatba. Ez összefügg „a Himalája koronájával”, ami a 14 nyolcezres hegy megmászását jelenti. Úgy érzem, e feladat teljesítése szintén mérföldkő lesz a hazai hegymászás történetében, és mi – az Eseményhorizont csapata – szeretnénk ehhez hozzájárulni a következő pár évben. Ezek mellett van néhány mászáshoz kapcsolódó egyéb projektünk is: még idén debütál egy szép, kereshető Magyar Nyolcezres Adatbázis (M8000 – www.m8000.hu – a szerk.), amelyet a hazai szövetséggel karöltve üzemeltetünk majd, továbbá a Földrajzi Társasággal egy sporttörténeti kiállításon dolgozunk, ami a hazai hegy- és sportmászás fejlődését dolgozza fel.

S&M: Mi jellemzi Klein Dávid mászóstratégiáját? A visszafordulások miatt gyakran kritizálnak.

K. D.: A kritika természetes velejárója a nyilvánosságnak. Ha tehetnénk, nyilván úgy indulnánk el, hogy nem szólunk senkinek. De ha már kilépünk a nyilvánosság elé, akkor fontosnak érzem, hogy a lehető legőszintébben mutassuk meg a hegymászás mindennapjait. Lekapirgáljuk a hegymászásról a rárakódott cukormázat. A nagyközönség kritikájánál – vagy sikeres expedíció esetén a túlzó éljenzésnél – fontosabbnak érzem a szakma visszajelzéseit. Jólesett, hogy 2015-ben és 2016-ban, egymást követő években átvehettem a szövetségtől az Év Mászása díjat. A lassú építkezés híve vagyok. Lassú – ha úgy tetszik: unalmas – munkával jutottam el oda, hogy a ma élő magyar mászók közül nekem van a legtöbb palack nélkül mászott nyolcezresem. És igen, rengetegszer visszafordultam, de négy alkalommal célba értem. Ezek között két első magyar megmászás volt. Ugyanakkor a kudarcaim között is akad olyan, ami mind a mai napig kedves a szívemnek. 1998-ban megszerveztem az első magyar Hindukus-expedíciót, ami sikeres volt, bár én nem értem el a csúcsot, 2000-es expedíciónk teljesítette a Broad Peak első magyar megmászását, 2001-ben alkalmam volt egy maroknyi csapattal az Everest ritkán mászott és meredek keleti falán mászni, de jártam télen is nyolcezresen, 2014-ben pedig 8700 méterről fordultam vissza palack nélkül az Everestről. Minden visszafordulás után először a mardosó hiányérzet jelentkezik. Aztán leülepszik a por, levonom a tanulságokat, és jó esetben látom, hogy milyen nagyszerű kaland, milyen kemény küzdelem áll mögöttünk. Ha ugyanezt a stratégiát folytatom, bizonyára lesz még pár szép nyolcezres csúcsom, és valószínűleg túl is élem majd kalandjaimat. Ezzel nem olyan nehéz megbékélni.

S&M: Mennyire számít neked mások véleménye, a közvélemény elvárása?

K. D.: Nem igazán… Ha keményebben akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy a mászás alapvetően önző elfoglaltság, és ennek így is kell lennie. Én szeretném érezni, hogy a fizikai, szellemi-lelki kihívással meg tudok birkózni, én szeretnék egy fantasztikus kalandot átélni a mászótársammal, én szeretnék megtudni magamról valamit, épülni és gyarapodni. Éppen ezért fontosnak érzem, hogy később, ha lejöttünk, valamit vissza tudjunk adni a környezetünknek. Hogy az éremnek – az életemnek – legyen egy másik oldala is. De ez már más történet. Ha nem azért mászol, mert valóban ezt szereted csinálni – azaz nem másznál, ha senki sem tudna róla –, akkor ne mássz! Persze tudom, felismerem és tisztelem, hogy a himalájai teljesítményeknek szimbolikus jelentőségük lehet. Az évek során kedvessé vált számomra a magyar hegymászás ügye, és jólesik, amikor egy-egy előadás után odajönnek hozzám, és kiderül, hogy a kalandjaim másokat inspiráltak, gazdagítottak. De hamis lenne azt állítanom, hogy ezért csinálom… 

S&M: Egy expedíció nem csak a hegyen eltöltött időből és mászásból áll. Részt kell vennie a mászónak a háttérmunkában, vagy annyi a dolga, hogy másszon? 

K. D.: Szívesen mondanám, hogy egy profi csapat egyengeti az utunk, de ez itthon még nem létezik. Mi is leginkább sufnituning üzemmódban nyomjuk. Rengeteg szövetségesünk van – kommunikációs szakemberek, újságírók, az üzleti világ résztvevői –, akik segítenek nekünk, de a tényleges szervezőmunkát, az egyes expedíciók felépítését még mindig magunk végezzük. 

Sisapangma 

■ A Föld 14. legmagasabb hegycsúcsa.

■ 8027 méteres magasságával ez a legkisebb nyolcezres hegy. 

■ A hegy tibeti nevének jelentése: tető a füves síkság felett. 

■ A Sisapangmát először 1964. május 2-án mászta meg egy kínai csapat. A főcsúcs elérésével már több hazai mászó próbálkozott – eddig valószínűleg sikertelenül. 

■ A 2019-es magyar csapat a normál útnál valamivel nehezebb „inaki útvonalat” követi majd, hogy a főcsúcs elérésének esélyét maximalizálja. A mászás során a közel 5700 méteres alaptábor felett várhatóan három tábort építenek majd ki.

Egy vitatott kísérlet

1987-ben a Sisapangma megmászására tett kísérlet volt az első magyar nyolcezres-expedíció, amelyet 2010-ig sikeres expedícióként tartottak számon. 2010 és 2018 között elfogadott tény volt, hogy a ’87-es, sporttörténeti jelentőségű expedíció csupán az előcsúcsot érte el. Egy 2018-as szakmai vitát követően ma ezt a megmászást vitatottként szokás emlegetni, a fellelhető bizonyítékok – fényképek, beszámolók – ugyanis csak az előcsúcs elérését igazolják. 

A Himalája koronája

A fogalom a 14 nyolcezres hegy teljesítését jelenti. A magyar hegymászósport számára ez az utazás 1987-ben egy Sisapangma-expedícióval kezdődött. A 14 nyolcezres közül már csak a Sisapangma főcsúcsát és a K2 csúcsát kell elérnie egy magyar mászónak.

Fotó: Klein Dávid, Suhajda Szilárd

Névjegy

■ 1975. szeptember 22-én született Budapesten.

■ 13 évesen ismerkedett meg a hegymászással, egy évvel később alapfokú sziklamászóvizsgát tett. 

■ 16 évesen az Egyesült Államokba utazott, gimnáziumba járt, nyelvet tanult, csavargott.

■ 1998-ban indult magashegyi expedíciós hegymászókarrierje, előtte itthon, a Magas-Tátrában és az Egyesült Államokban mászott, elvégezte a tátrai nyári és téli tanfolyamokat.

■ Négy 8000 méter feletti csúcsot mászott meg, mindet oxigénpalack nélkül: a Gasherbrum II.-t (8035 m, Karakorum hegység, 2003); a Cso-Ojut (8201 m, Himalája, 2004); a Manaszlut (8163 m, Himalája, 2015) és az Annapurnát (8091 m, Himalája, 2016). Az Annapurna tetejére rajta kívül egyetlen magyarnak sem sikerült feljutnia. A ma élő magyar mászók közül ő mászta meg a legtöbb nyolcezrest oxigénpalack nélkül.

■ Kilenc Mount Everest-expedíción vett részt, a 8848 méteren lévő csúcson még nem járt. 2014-ben (oxigénpalack nélkül) 8700 méterig jutott.