Mászás és túrázás különböző arányú keveréke: ez a via ferrata. A biztonsági szabályokat itt is be kell tartani, de van abban valami csodálatos, hogy különösebb sportmúlt nélkül is végigmehetünk egy tarajos hegygerincen, feljuthatunk egy meredek sziklafalon vagy egyensúlyozhatunk keskeny peremeken.
A kezdetek
Bár sportos kikapcsolódásként hazánkban csak az utóbbi évtizedben jelent meg, a hegyek „megvasalása” nem új keletű. A mai Ausztria területén (a Monarchiában) már a 19. század közepén elkezdődött a hegyek ilyen módon történő járhatóvá tétele. Dachstein után a Großglockner kapott lépcsőket, létrafokokat és drótkötelet az oldalába, hogy azok is feljuthassanak a csúcsra, akik nem profi hegy- és sziklamászók. A via ferrata divatja az I. világháború után bomlott ki teljes valójában. Ha már az ellenfelek járhatóvá tették a hegyet (a Monarchia hadserege ádáz harcot vívott az olaszokkal egy-egy keskeny hegycsúcsért vagy szeles oromért), a béke beköszöntével az olaszok hasznát vették a vasaknak: a Dolomitokban megszámlálhatatlan mennyiségű, hosszúságú és nehézségű út várja ma a ferrata hódolóit.
Miért vasalt út?
A via ferrata, Klettersteig vagy vasalt út jellemzően a 100 méteres hossztól a több kilométeresig terjedhet. A nehezebb utakon a szintemelkedés elérheti az 1000 métert is. A ferrata lényege, hogy a sziklán végigmegy egy három-öt méterenként rögzített drótkötél, amihez a túrázó kiköti magát, illetve a drótkötél gyakran kapaszkodóként is szolgál. Nem ritka, hogy mesterséges lépések, lépcsők, létrák, sőt olykor hidak is könnyítik a haladást. A vasak segítségével egy sziklamászásban járatlan kiránduló is feljuthat a szikla tetejére.
Sisak, kantár és társai
A Klettersteigek meghódítása szinte mindenki számára elérhető, de az utak csak megfelelőfelszereléssel biztonságosak. Szükség van beülőre, ehhez rögzítik ugyanis a kantárt, amit két (jó esetben önzáró) karabiner segítségével a drótkötélre kell csattintani. A kantárnak van némi nyúlása, azonban nem alkalmas arra, hogy öncélúan beleugráljunk. Leginkább a leeséstől véd meg, de kiálló vasakba és sziklába csapódni sem kellemes vele. Kötelező még a sisak, amit nem a lehetséges esés miatt viselünk, vagy csak kis százalékban, sokkal inkább a felülről meginduló kövektől védi meg a fejünket. Itt határozottan sziklamászó sisakról van szó, mivel csak azt tervezték lehulló, nagy súlyú, éles tárgyak ellen. A kesztyű viselése tetszőleges, de ha nem csak a sziklába tervezünk kapaszkodni, akkor a drótkötélen is jó szolgálatot tehet, ráadásul a kezünket is védi a kihűléstől (a kövek árnyékban meglehetősen hűvös marad a környezet), melegben pedig felszívja a tenyerünkről az izzadságot.
Tervezzünk az idővel!
Ha előre felmérjük az útvonalat, a kalauzok általában feltüntetik a ferrata megtételéhez szükséges időt is. Csakhogy! Ha nem hajnalok hajnalán indulunk (de gyakran még akkor is!), számítsunk torlódásra. Néha már a beszállásnál, néha csak útközben. Lesznek nagyobb csoportok, lassabb sporttársak, úgyhogy nem éri meg kicentizni. Mert hiába érünk föl, még le is kell jönni, ami fáradtan, sötétben és ismeretlen helyen nem annyira gyors és egyértelmű. A hegyekben ráadásul nyáron is hideg az éjszaka!
Hogyan spóroljunk energiát?
Úgy tűnhet, csak egyféleképpen lehet a kijelölt utat teljesíteni. Van azonban egy-két technika, amivel jelentősen kitolhatjuk fáradtságküszöbünket. ● Akár a sziklát, akár a drótkötelet fogjuk meg, kerüljük a húzódzkodó mozdulatot, amikor lehet, tartsuk nyújtva a karunkat. ● A lábunk sokkal többet bír a karunknál. Nézzük meg, hová lépünk, és ne karból húzzunk, hanem lábból toljunk. ● Figyeljünk a légzésünkre! Ha eluralkodna rajtunk a félelem, álljunk át orron át történő hasi légzésre. Fújjuk ki a levegőt, majd csináljuk meg a nehéznek tűnő mozdulatot. Irány a csúcs! +++keretes1, ez jöhet az elejére, oldalra
Szöveg: Baumann Viola
Vasskála
A vasalt utak nehézségét A-tól E-ig terjedőskálán osztályozzák. A:lehet néhány kitett szakasz, egy-két rövid létra, de ez inkább izgalmas séta. B:előfordulhat hosszabb létra, keskeny út, meredekebb szakaszok és kis lépések. Itt már nem árt egy kis karizom. C:haladóknak szól. Hosszú, olykor áthajló létrák, meredek szikla. A mászást segítő eszközökre már szükség lehet. Ide már jobb kondi kell, a karunk jó eséllyel el fog fáradni. D:ez már tapasztalt mászóknak ajánlott. Meredek, olykor függőleges sziklafal, nagyon kitett peremek, a mászást többnyire csak drótkötél segíti. Az izomláz garantált. E:nem lehet véletlenül idetévedni. Függőleges fal, kizárólag drótköteles segítséggel, pici lépésekkel, végig a meredély fölött. Profi mászóknak szánták, akaraterőből nem fog menni.
Biztonsági etikett
1. Köztünk és túratársunk között mindig legyen kétszakasznyi hely. Semmiképp se legyen a kantárunk ugyanazon a szakaszon!
2. Egyszerre csak egy karabinert tegyünk át a rögzítőponton, még ha ez fárasztóbb is.
3. Ha gyorsabb túrázó jön, álljunk félre, amikor lehet. Ha mi vagyunk a gyorsabbak, legyünk türelmesek, de nyugodtan jelezzük, hogy szeretnénk előzni.
4. Ne rúgjunk és ne dobjunk le köveket, mert nem tudhatjuk, vannak-e valahol alattunk.
5. Egyirányú úton ne közlekedjünk szembe, mert nem tudjuk kikerülni egymást.
Ez a cikkkünk is érdekelheti >>> A 10 KM HOSSZÚ ZSÍROS DESZKA TÚRÁZÁS
S&M-ajánló: öt vasalt út
1. Bucsek Henrik-emlékút
Hol? Bakony, a Cuha patak völgyében
Hossz? 350 m Nehézség? B-C
Kinek? Sportos kezdőknek és haladóknak
Vadi új, 2015-ös út egy legendás mászó, Babcsán Gábor közreműködésével. Vadregényes, gyönyörű.
2. Ostromlók útja
Hol? Bakony, Csesznek
Hossz? 120 m
Nehézség? C
Kinek? Sportos kezdőknek és haladóknak
3. Via della vita
Hol? Olaszország, Júliai-Alpok
Hossz? 600 m
Nehézség? C-D
Kinek? Ügyes, jó kondiban levő kezdőknek is, de alapvetően haladóknak
4. Preinerwandsteig
Hol? Ausztria, Rax
Hossz? 950 m
Nehézség? A-B
Kinek? Ideális kezdőknek, némi kondival
5. Sas-út
Hol? Lengyelország, Magas-Tátra
Hossz? 2350 m
Nehézség? B-C Kinek?
Csak jó kondijú kezdőknek és haladóknak, 13 óra, szeles, némi kitartást igényel
