Tereptől a túráig - Bringaválasztó

A 90-es években minden alternatívára megoldáskész, vadul rugózó, recsegő-ropogó biciklik gurultak a kerékpáros-infrastruktúrától mentes hazai utakon. Mi maradt meg mára ebből, és miben léptünk előre? A kerékpárválasztás ma is sokaknak gondot okoz. Segítünk!

A piaci kínálat színes és sokrétű, a kereslet ugyanakkor még mindig gyerekcipőben jár, nem nélkülözve a múltban rögzült sztereotípiákat. A magyarországi forgalmazók többsége birtokában van annak a szakmai tudásnak, amire a megfelelő döntéshez szükség van, ugyanakkor a vásárlókör döntően érzelmi alapon választ. Milyen a bringa színe, hány sebességes, van-e rajta kitámasztó? A zömében emocionális igények prioritást élveznek a praktikussággal szemben. (Melyik számomra a megfelelőméret? Milyen terepen szeretném használni a kerékpárt? Mennyire szervizigényes?)

A hazai kerékpáros-társadalom még mindig a „hiperhatás” tüneteitől szenved. A kilencvenes évek közepétől olcsó és gyenge minőségű kétkerekűek árasztották el a piacot, egy négyfős családot 60.000 forintból felszereltek biciklivel – ahogy akkoriban nevezték, MTB-kkel, mountain bike-okkal –, egyetlen lépéssel sárba tiporva a típus becsületét, a technikai innováció hitelét. Teleszkópos, összteleszkópos, 18, később 24 sebességes, tárcsafékes acélkerékpárok tömege gördült le az ismeretlen eredetűgyártósorokról. A kialakítás logikátlan, silány minősége és a felhasznált kiegészítők, alkatrészek hitványsága ellenére ezek a sporteszközök trendet alakítottak ki a piacon. Ennek hatása még mindig tisztán kivehető.

A hétköznapi kerékpárvásárlók zöme mindenféle felhasználáshoz MTB-t igyekszik vásárolni. MTB alatt pedig nem a típus igazi vívmányát érti és keresi, hanem az olcsó, soksebességes, rugózós kerékpárt. Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy az utóbbi években a régi, rögzült hatások ellenére/mellett a jó választás esélye is megszületett, amire örvendetes módon egyre többen felfigyeltek. Méretétől függetlenül Magyarország kiváló lehetőségeket kínál a kerékpározás minden válfajára, azaz a döntés a mi kezünkben van. A kínálat sokszínű, a választást viszont érdemes jól átgondolni, mielőtt megvásárolnánk kétkerekű társunkat.(X)

Szöveg: Dovák Dávid

Fotó: Decathlon

MOUNTAIN BIKE

Ezeknek a bringáknak a térnyerése azért nagy szó, mert csupán néhány évtizedes múlttal bírnak. A bölcső Amerika, a legnagyobb hatású kerékpárépítő mester pedig Tom Ritchey volt, aki elsők között tért le a járt útról, az erdei indiánösvényeket választva terepként, és megalkotta az első MTB-vázat és -teleszkópot.  A közelmúltban a klasszikus 26 collos irányelv újragondolása több alternatívát eredményezett: jelenleg a nagykerekű29”-esek és a kompromisszumokban erősebb 27,5”-esek között dúl a technológiai csata, melyből minden bizonnyal az utóbbi kerül ki győztesen. Ami az áttételeket illeti, a gyártók 

évekig srófolták a fogaskerék-kiosztás variációit, eljutva a 3×11-es, azaz 33 sebességes váltóig. Az új trend már merőben más lehetőségeket kínál. A hajtóművek „egytányérossá” váltak, a hátsó fogaskeréksorok pedig szélesebb tartományt kaptak – korunk egyik leginnovatívabb alkatrész-gyártója, a Sram 2016-ban előállt 1×12-es rendszerével. Az egyszerűség, gyorsaság és megbízhatóság hármas egysége maga alá gyűrte a profán „legyen minél több” megközelítést.  

TARTALOMHOZ A FORMÁT

Kedvező belépő ártól megvásárolható kerékpárokról beszélünk: már 50–60 ezer forintért is kaphatunk jó minőségű, könnyebb erdei utakon élvezetet nyújtó bringát. A határ természetesen a csillagos ég. Mivel az MTB több stílust és irányvonalat tömörít, vásárláskor érdemes meghallgatnunk a szaküzlet eladójának véleményét és tanácsát. Az általánosan bevett félvárosi alkalmazáson túl a sportosabb vonalat képviselőkerékpárosok választhatnak többek között CC vagy XCO (cross country), XCM (maraton), DH (downhill), enduro felhasználások közül is a távolság, a terep vagy a cél függvényében.

KINEK AJÁNLJUK?

Az erdő csendje, a magány romantikája a kulcs. Aki csak magára és a kerékpárjára figyelve szeretne sportolni – függetlenítve magát a város zsivajától, a KRESZ korlátaitól, a közúti közlekedés valós veszélyeitől –, annak „montira” kell pattannia. Egy nyomtávos ösvények, dózerutak, sziklás downhillek várják a Hortobágytól a Bükkön át a Pilisig.

 

ORSZÁGÚTI KERÉKPÁR

A kétkerekűek Madonnája, az elegancia kerékpárja. Letisztultság, könnyű súly, és ha lábbal-tüdővel bírjuk, nagy sebesség jellemzi. A kultikus országúti kerékpárversenyek (pl. Tour de France) világszerte ismertté és használatossá tették ezt a típust, amit sokan versenybicikliként emlegetnek, kevéssé helytálló módon, hiszen ma már számtalan szakágban lehet kerékpárral versenyezni. Sokat elmond az országútik technológiai paramétereiről és presztízséről, hogy ennek a típusnak az egyik legmagasabb a belépő ára (120–150 ezer forint az induló licit).  A gyártók kiiktatták a kényelmetlen, „görnyedős”geometria és a koskormány alsó fogása okozta hezitálást a vásárlók gondolkodásából. A hosszú távú országúti maratonokra készített granfondo kerékpárok komfortosabb vázkialakítással készülnek, nemtől és kortól függetlenül lehetőséget biztosítva az aszfaltbetyárkodásra, amihez jelentősen hozzájárult az előző évtizedben még kuriózumnak számító karbontechnológia elterjedése. A szénszálas eljárás lehetővé tette a legváltozatosabb, legszebb vázformák kialakítását és a legkényelmesebb menettulajdonságú kerékpárok megalkotását – nem csak az országútiak palettáján. A szélesebb elérhetőség és a kibővült piac természetesen azt is lehetővé tette, hogy a korábban méregdrága, milliós értékű karbonparipák ne az elérhetetlen álmok délibábjaként derengjenek az arra vágyók szemei előtt. Karbon országútit belépő felszereltséggel 350.000 Ft-ért is vásárolhatunk, megízlelve a technika minden finom részletét.

TREKKING

Ma Magyarországon a „tipikus” felhasználónak erre a típusra lenne leginkább szüksége, ám ha ezzel tisztában is van, mérsékelten divatos megjelenése miatt ritkábban számol vele. Pedig valódi öszvérről beszélünk, ami országúton, murvás ösvényen és városi körülmények között is megállja a helyét.  A nálunk marginális trekkingezésnek a nyugati országok zömében jelentős kultúrája van, amit egy olyan társadalmi csoport emelt tökélyre, amely nálunk szinte minden sporttevékenységről lemondani kényszerül. Ausztriát, Németországot keresztül-kasul bejárják a nyugdíjas korú trekkingesek –„carpe diem” életérzésbe burkolózva. Az MTB-vel szemben a trekking kényelmi előnye vitathatatlan, de ez a faktor nem csupán a komfortosabb üléspozícióban vagy a kedvezőbb kialakítású geometriában fogható meg. Az MTB-ket gyárilag javarészt terepre szánt köpenyekkel (sáros, homokos, sziklás-gyökeres erdei utakra) szerelik fel, a könnyed Balaton körüli családi kirándulás egy-két óra elteltével nehézkes cammogásba csaphat át. A trekkingekre szerelt gumik többségükben nagyobb átmérőjűek (28”), jóval keskenyebbek, alacsony mintázatúak, szinte teljesen simák. Sőt – erről ritkán tesznek említést –, a gyártók zöme defektvédelemmel ellátott külsőkkel szereli fel őket.

PÉNZTÁRCAELEMZÉS: BIZTOSAN MEGÉRI?

Sokszor szembesültem olyan vásárlói „képzavarral”, ami anyagi ráfizetéssel is járt. A vásárló kiválasztotta a szimpatikus MTB-t 90.000 forintért városi, kerékpárutas használatra, majd a felmerülőigényeknek megfelelően kitámasztót, csomagtartót, sárhányót, első kosarat, visszapillantó tükröt és nagyobb fényerejű lámpát szereltetett rá. A kasszánál a kerékpár alapárának negyedét-felét pluszban kifizette, miközben egy jól felszerelt, a fent említett kiegészítőkkel ellátott trekkinghez kedvezőbb áron hozzájuthatott volna.  

TÍPUSELŐNYÖK

● Kiváló úttartás – eltérő útviszonyok mellett is.  

● A belépő modellek alapfelszereltsége is jó, és továbbfejleszthető.

● Kényelmes. Természetes testhelyzetet biztosít, a végtagok kevésbé terheltek. (Nem elhanyagolható szempont, hogy ma a lakosság háromnegyede hát- és/vagy derékfájdalmakra panaszkodik.)