Szőnyi Ferenc: „Ne légy rest!”

Szőnyi Ferenc 43 évesen kezdett el futni, 44 évesen tanult meg úszni – ma (54 évesen) ő a világ egyik legkiválóbb ultratriatlonistája. A bennünk rejlő képességek felfedezéséhez és kiaknázásához, a horizont tágításához sosincs késő. Ő rá az élő példa.

S&M: Az egyik promóciós videójában felteszi a kérdést, hogy mi kell a célok eléréséhez, aztán meg is válaszolja: fegyelem, szorgalom, motiváció. Bontsuk ki őket! Önnek mit jelent a fegyelem?

Szőnyi Ferenc: Ácson nőttem fel, a vidéki életformához pedig hozzátartozott a föld megművelése és az állattartás. A bezárt állatok csak a fegyelmezett ember szisztematikus munkájának köszönhetően adják meg jó minőségben azt, amit várunk tőlük: tejet, tojást, húst. Én ebben nőttem fel. Reggel felkeltem, segítettem apáméknak az állatok körül, aztán iskolába mentem, a tanítás után pedig ismét a jószág vagy a föld volt az első, aztán a tanulás – és csak ezt követően csinálhattam azt, amit akartam. Ez az életmód alakította ki bennem azt a fegyelmet, amelynek a sportban is nagy hasznát veszem. 

S&M: A sportban is – ott a pont.

Sz. F.: A sportpályafutásom rendhagyó, mert 43 évesen kezdtem el sportolni. A vidéki emberrel vele születik, hogy „kell”. Amikor ezt a hozzáállást átfordítja a sportra, az már egy másik vertikum. A sportban könnyű számon kérni és lekövetni, mi is a fegyelem: méterekben és másodpercekben mérhető. 

S&M: Szorgalom?

Sz. F.: A fegyelemmel rokon. Az életben a szorgalom szerintem azzal kezdődik, hogy ébredés után felsoroljuk az aznapi tennivalóinkat. Ne légy rest! Nekem ez fontos motiváló mondat volt, amikor a vállalkozásunkban nem volt munkánk, vagy nem dolgoztunk aktívan. Ha nem vagyok rest, akkor szorgalmas vagyok. A szorgalomnak köszönhetőek az élet sikerei, amit szerencsés körülmények között pénzzé tehetünk, akár úgy is, hogy kiemelkedő sportolóvá válunk. 

S&M: Motiváció?

Sz. F.: Előadásokat tartok erről az egy szóról. Mi ez? Honnan ered? Mi hajt minket a szorgalmon kívül? Szerintem a lelkület. Ha felkelek, engem az éltet, hogy igenis van helyem a földön és dolgom az életben, el tudom képzelni, hogy valamilyen sportban 54 évesen is én leszek a legjobb – de nem ám csak az utcánkban, hanem a világon! Az ember valamilyen szinten tisztában van a képességeivel. Ha megméreti őket, és kellően szorgalmas, akkor könnyebben azonosul a sikerrel is, és felszabadultan képes kiáltani: hát persze! Hát persze, hogy sikerült!

S&M: Ez a „hát persze!” önnél 40 felett érkezett. Előtte tapasztalta magán, hogy tíz IronManre is elegendő erő és kitartás bujkál önben? Hogy kivételesek a genetikai adottságai?

Sz. F.: Az ezredforduló környékén előbb körbetekertem az országot, aztán Norvégiában és Spanyolországban bringáztam száz kilométereket. Az állóképességem egész rendben volt.

S&M: Meglepte?

Sz. F.: Addig azt gondoltam, mindenki, aki komolyabban kerékpározik, sportol, olyan, mint én. Aztán feltűnt, hogy a Pireneusokban 20 kilós bringával, sátorral, teljes felszereléssel úgy tekerek a hegynek fel, mint egy-két érettebb korú szenior kerékpárversenyző. Furcsálltam, hogy milyen jól bírom szusszal. Eszmélés volt. 

S&M: Mert addig nem volt mihez mérnie magát.

Sz. F.: „Amihez másoknak heteket, hónapokat, éveket kell készülniük, ahhoz neked csak fel kell kelned reggel az ágyadból” – elhunyt barátom, Kiss László (triatlonosként és tájékozódási futóként is magyar bajnokságot nyert – a szerk.) hívta fel rá a figyelmemet, milyen széles skálán mozog az, hogy „mihez képest”. Olyan genetikát és képességeket kaptam gyárilag, amiért mások éveket dolgoznak terepen, konditeremben. De a tehetség, ha nem nyílik ki előtte a világ, kőbe zárt szobor marad. Ahhoz, hogy kinyíljon, értő kéz kell. Nekem szerencsém volt. Kiss László barátom felnyitotta a szemem, de kellett hozzá a szorgalmam, a fegyelmem és a máig tartó autodidakta építőmunka, hogy sikeres ultrasportolónak mondhassam magam. 

S&M: Én most vagyok annyi, mint ön, amikor elkezdett futni. Tegyük fel, érzek hozzá kedvet, de még hezitálok a futást illetően. Hogy indítana be?

Sz. F.: Negyven felett a képességeink csorbulnak – gyengébbek, lassabbak, merevebbek leszünk. Ha meg akarjuk őrizni a testünket a szellemünknek, törődnünk kell vele. A test olyan hardver, amit muszáj használni, ennek a módja viszont már egyéntől függ. A vitalitás megőrzése egyre fontosabbá válik az életkor előrehaladtával. És sosem késő elkezdeni: az én esetem a példa rá. 

S&M: Az extrém példa.

Sz. F.: Ezt aláírom. Nem kell mindenkinek ultrákat futnia. Emlékszem, Kiss Laci barátommal töprengtünk, mire lehetek képes a bennem rejlő, akkor még kevéssé feltérképezett, de sokat ígérő erőmmel? „Semmire, mert az olimpiáról vagy a Tour de France-ról lecsúsztál” – mondta először Laci. Aztán mégis megtaláltuk az amatőr sport egy olyan szegmensét, az ultrafutást, az ultratriatlont, az ultrakerékpározást, amelyben a képességeim még játszanak. Nagy hendikeppel indulva, de sikerült utolérnem és felugranom egy rohanó szerelvény utolsó kocsijára.

S&M: Aztán előrement, és felült a mozdony első ütközőjére.

Sz. F.: Ebben szerepet játszhatott az is, hogy fiatalon egyáltalán nem sportoltam, nem égtem ki, nem sérültem meg. Nem volt olyan előéletem, amely miatt fájna a mozgás.

S&M: Amatőr sportoló – írja és mondja magáról. Valóban az?

Sz. F.: Mondhatjuk, hogy félporfi vagyok. Megélni nem tudok a versenyzésből, de a szponzorok, támogatók, Komárom városa segítségével a rávalót megkeresem. Az építési vállalkozóként korábban megszerzett ingatlanok bérbeadásából élek.

S&M: Egy évben hét-tíz versenyen indul, két csúcsponttal. Mi alapján tervez?

Sz. F.: Én állítom össze a versenyprogramot, figyelembe véve például a támogatók kérését. A kisebb versenyek egymásra épülnek, egy nagy célt szolgálnak. A támogatók érdekeit szem előtt tartva persze fontos, hogy néha győzzek is.

S&M: Komáromnak tökéletes reklám a Szőnyi-arany. Ha abból indulunk ki, hogy az előző évhez hasonlóan az idén is a Himalájában rendezett 480 km-es futásra, a The Hell Race-re és a Swiss Ultrára, az ötszörös távú IronManra építette fel az évet, és mindenhol nyert, nyilván nem elégedetlenek. Apropó, a Hell Race-t rendszerint csak ön fejezi be…

Sz. F.: Azért 480 kilométert a Duna menti védett parkerdőkben sem könnyű teljesíteni – a Himalájában valamivel nehezebb. 

S&M: Kedvesebb valamelyik az említett két verseny közül? 

Sz. F.: Két nagyon különböző erőpróbáról beszélünk. Nincs közöttük átjárás, ahogy az ultratriatlon és az ultrafutás között sincs, mert eltérő fizikumot és felkészülést igényelnek.

S&M: Ön viszont mindkettőt csinálja. 

Sz. F.: Piszok módon visszaélek a genetikámmal. Felépítettem, mikor mire van szükségem, hogy ez a két sportág megférjen egymás mellett. Indiában 480 km-t futni egyedül egy álom, de az ultratriatlon a szerelmem. Jó, 19 kilométer leúszása közben nyűglődöm, de a 900 kilométer kerékpározás aztán maga a száguldás! Ha nem esne az eső, még kellemes is lenne! És utána még futni is tud az ember – egy világkupán a legjobbnak lenni közben: csodálatos. 

S&M: Megszerette az úszást? 

Sz. F.: Negyvennégy évesen tanultam meg úszni, kicsit mindig mumus. A legtöbb időt fordítod rá a legkevesebb nyereség reményében. Kötelességnek mondanám. Fegyelemmel megcsinálom.

S&M: Minden reggel?

Sz. F.: Versenyszezonban igen. Nyüstölni kell, különben nincs eredmény. Így is szemtelenül kevés időt töltök a medencében: legfeljebb heti öt órát. 

S&M: Edzővel?

Sz. F.: Nincs edzőm. Egyedül építem fel a programomat. Autodidakta vagyok. Az én sportutam különbségeket jelez – nem tudom más edzésmetódusát egy az egyben átvenni. Kísérletezem, fikciókat gyártok, és közben gyarló vagyok: a család, a barátnő, a gyerekek és a munka elsőbbséget élveznek a sporttal szemben.

S&M: Mi fért még be a versenynaptárba erre az évre?

Sz. F.: Novemberben New Orleansban szeretnék elindulni a Decamanen, egy tízszeres IronManen.

(Szerk: meg is nyerte, ahogy egy Racemachine-nek kellé!)

A svájci verseny után egy hetet pihentem, szeptember elején újrakezdtem az edzést. Először visszaépítem izomban, amit Svájcban elvesztettem. 

S&M: Mi a cél?

Sz. F.: Mivel azon a hosszútávú versenyen, ahol elindulok, nyerek, egyszerű a képlet, és nem engedhetek belőle: a legjobb szeretnék lenni. 

 

Szöveg: Lipcsei Árpád

Fotók: HELL Energy, Szőnyi Ferenc

 

 

Szőnyi-csúcs (1.)

98 óra, 29 perc 

Swiss Ultra 2017 (5× IronMan: 19 km úszás, 900 km kerékpár és 211 km futás)

Szőnyi-csúcs (2.)

213 óra 

Swiss Ultra 2018 (10× IronMan: 38 km úszás, 1800 km kerékpár és 422 km futás)

Szőnyi-csúcs (3.)

108 óra, 52 perc és 29 másodperc 

The Hell Race 2018 (480 km futás a Himalájában 4000 méter feletti átlagmagasságon)

Szőnyi-csúcs (4.)

267 óra, 13 perc 

Race Across America 2010 (4800 km kerékpárral) 

20 óra

Szőnyi Ferenc november elején New Orleansban a Decaman USA-n (10× IronMan) áll rajthoz, amelyre szeptember elején az alábbi heti keretprogrammal kezdte meg a felkészülést. Heti egy pihenőnapot tart, az edzésre fordított idő összesen cca. 20 óra. 

Úszás

■ Heti négy edzés reggel 5-ös kezdéssel. Progresszív tréning: 2 km-rel indít, 500 méterrel emeli a következő edzés távját, a hét végén már 4 km-t úszik.

Futás

■ Kétórás futóedzések a délutáni vagy az esti órákban.

Kerékpár

■ Keresztezve vagy felcserélve a futóedzésekkel – minimum három óra vagy 100 km. Progresszív tréningek: a hét végén hosszabb távot (150–200 km) teljesít. 

Racemachine 

„Az első ultratriatlon-versenyem a bonyhádi Dupla IronMan volt 2008 augusztusában. A negyedik helytől felbátorodva novemberben, Mexikóban már 10-szeres távon indultam. Úszni annyira még nem tudtam, de túléltem, a bringa rendben volt, a futás is. Harmadik lettem. Az egyik német versenytársam nézte a haladásomat, aztán a fejét ingatva elkezdte kiabálni: Ez gép! Így nem lehet! Te, barátom, egy versenygép, Racemachine vagy! Rám ragasztották a nevet – én pedig vállalom.” (Szőnyi Ferenc a Racemachine becenévről) 

 

„A 3-4 órányi edzésmunka mellett napi 4000 kalóriára van szükségem, amibe belefér a szénhidrát is, rizs, krumpli, fehér kenyér, de az édesség, a kóla és a cukrozott gyümölcslevek már nem. Vegyes táplálkozást folytatok: fehér húsokat eszem, de a tejtermékekről nem mondtam le. A salátákat és a gyümölcsöket nehezen illesztem be az étrendembe – ez talán hiba. A versenyek alatti táplálkozást illetően nem mindegy, hol vagyok, és milyen hosszú a verseny. A Himalájában szinte csak származtatott termékeket, feldolgozott fehérjéket, szénhidrátokat, könnyen elkészíthető hegymászóételeket fogyasztok, míg a 12 óra alatti versenyeken csak szénhidrátpótlás van.”

(Szőnyi Ferenc a táplálkozásról)

Szőnyi Ferenc

■ Életkor: 54

■ Sportága: ultratriatlon, ultrafutás, kerékpár

■ Első triatlonversenye: Dupla IronMan – 4. hely (Bonyhád, 2008) 

■ Kiemelkedő sikerei 

► Ultratriatlon: DECA IronMan (10IM) – 1. hely (Monterrey, 2009), Double DECA IronMan (20IM) – 1. hely (Monterrey, 2010), 2× Swiss Ultra-győztes (Buchs; 10IM – 2017; 5IM – 2018)

► Ultrafutás: 24 órás futás – 1. hely (Sárvár, 2010), 2× The Hell Race- győztes (Manali–Leh, 2017 és 2018), 3× Spartathlon-teljesítő (Athén–Spárta, 2009, 2011, 2014)

► Kerékpár: Race Across America – 9. hely (Oceanside–Annapolis, 2010), 24 órás kerékpárverseny – 4. hely (Le Mans, 2011)

■ Elismerései: Pro Urbe-díj (Komárom), Magyar Érdemrend lovagkeresztje