Rakonczay Gábor 6 napra a Déli-Sarktól!

A hátralévő távolság kb. 210 km, mert Gábor átlépte a 88. szélességi fokot vagyis 2 fokra van a Déli-Sarktól. Előbb azonban nézzük az elmúlt 3 nap eseményeit.

Lassan elmaradnak a dombok 

Az utóbbi napokban a hatalmas dombok megmászása lassította a haladást az Antarktiszon, de ezek kezdenek elmaradni, ennek köszönhető az újabb 27.5 kilométeres nap, s az, hogy Rakonczay Gábor már 2626 méter magasan jár.  

„Az idő remek, stabil mínusz húsz, mínusz huszonöt fok van, ez is segíti, hogy hatékonyabban meneteljünk – mondta Rakonczay Gábor, aki első magyarként akarja elérni a szárazföld partjáról a Déli-sarkpontot. – Ma négy szakaszt vezettem, amivel összehoztam 15.4 kilométert, míg a másik, váltott vezetésből 12.1 kilométer jött ki. A mai egyetlen esemény a menetelésen kívül az volt, hogy átrepült felettünk két repülőgép. Az egyik az utolsó fokra vitt egy csapatot, a másik a Déli-sark felől jött. Mondtam is a többieknek, hogy ez jó jel, mert azt jelenti, még biztos lakják a bolygót…”

Nem túl sok információ jut el a négytagú csapathoz a külvilágból, jellemzően azok is a Déli-sark felé tartó néhány extrém sportolóról szólnak, vagy az időjárás-előrejelzésről, ami azonban az utóbbi napokban nemigen jött be. 

„Otthonról is csepegtetnek nekem biztató üzeneteket, innen tudok az ultrafutók összefogásáról, Montvai Zsolt ötven napos futásáról, és az ahhoz csatlakozó népes táborról. Talán közhelyesen hangzik, de tény, hogy ez rengeteg erőt ad nekem. Amikor igazán nehéz a helyzet, jól jön minden, amibe kapaszkodni lehet, és az ilyen biztatásokból sok erőt lehet meríteni. Nagyon köszönöm, igyekszem rászolgálni a bizalomra. Légvonalban még 262 kilométer van hátra…” – mondta Rakonczay.

Égből pottyant meglepetés

Élelem az égből. Ezt hozta a Déli-sark Expedíció 35. napja. De ami még ennél is fontosabb: Rakonczay Gábor 28.2 kilométerrel megint közelebb került célja eléréséhez, vagyis ahhoz, hogy első magyarként a szárazföld széléről indulva elérje a Déli-sarkpontot. Az Antarktiszon továbbra is süt a nap, és szinte teljes szélcsend van, ez valamelyest megkönnyíti a négytagú csapat életét. 

„Ezt a napot is megnyomtuk, amennyire csak tudtuk, s meg is lett érte a jutalmunk – mondta Rakonczay Gábor. – A napi utolsó egyórás szakasz utolsó tíz percében szemből a horizonton egy repülőgép közeledett. Irtó alacsonyan szállt, és egyenesen felénk tartott, úgy tűnt, pont ott landol majd, ahol vagyunk. Hirtelen senki sem tudta, hogy a fényképezőért nyúljon vagy inkább hasra vágja magát. A gépből egy csomagot dobtak ki, amely vagy nyolcvan métert csúszott a havon, és előttünk néhány méterrel állt meg. A gép tett még egy kört, aztán ahogy jött, úgy el is tűnt, a pilóta meg gondolom, azóta is röhög, milyen ijedt fejet vágtunk. A csomagban néhány adag kaja volt, de nem az, amit még a bázison összekészítettünk a második kötelező élelemfelvevő helyre, mert az a pont még körülbelül negyven kilométerre van előttünk, és az élelmünk ennek megfelelően két napig még elég. De valószínűleg az a hely nem alkalmas a leszállása, szóval talán azért dobták le ezt a csomagot, hogy addig is nehogy egymást együk meg. Még kilenc nap…”

Két fokra van a Déli-sark!

Hosszú idő után ismét whiteout volt az Antarktiszon, vagyis átláthatatlan, kontraszt nélküli fehérség, ami miatt Rakonczay Gábor csak a síléce előtti két métert érzékelte. De így is megtett hét szakasszal 24.1 kilométert a Déli-sark Expedíció 36. napján.

„A nap eseménye, hogy ma átléptük a déli szélesség 88. fokát, vagyis már csak két fokra van a Déli-sark! – mosolygott Rakonczay Gábor. – Ez még 210 kilométer, ami egy Ultra Balaton távja, vagy negyven Margitsziget-kör. Nehezítő körülmény, hogy közben egy nálam nehezebb szánt húzok, 2700 méter magasságban, -25 Celsius-fokban és szembeszélben. Viszont eközben maximálisan tetten érhető, hogy a világ sokkal nagyobb, mint amekkorát érzékelünk belőle, s hogy a tetteinknek csak magunk szabhatunk határt.”

A magyar extrém sportoló visszautalt az előző napi meglepetésre is, arra, hogy mi történt a repülőgépből ledobott élelmiszerrel. 

 

„Az előző nap ledobott élelmet szétosztottuk, és ha nagyon beosztjuk, négy napra elég lesz. Remélhetőleg addigra kimatekozzák, hogy az utolsó kilométereken miből visszük be a napi hat-hétezer kalóriánkat – mondta Rakonczay. – Részemről továbbra is érthetetlen, miért nem hozhattuk magunkkal az utolsó heti élelmet, mint a többit. Persze, akkor néhány kilóval még nehezebb lett volna a szán, viszont nem függnénk az időjárási és terepviszonyoktól, no meg a repülőgéptől. Ami persze nem miattunk jön ide, hanem az Amundsen-Scott bázisra hozza-viszi az embereket, s közben elhoz egy zsáknyi élelmet is. Aztán ha megfelelőek a feltételek, kidobják nekünk.”