RAKONCZAY EXPEDÍCIÓK - GRÖNLAND ÁTKELÉS, 5/4 RÉSZ.

A 15. nap elég mély a hó és 10 erőltetett szakasszal 22 km-t sikerül összekaparnunk a nap végére. A 16. nap 9,5 szakaszt teljesítünk és elérjük a 2400 méteres magasságot. A 17. nap reggelén az erős keleti szélben megpróbálkozunk a sebesség emelésével és 8 szakasszal 20 km lesz a napi penzum.

Viszont a teljes csapat a fáradtság egy új szintjét éli meg és a 35 perces „ebéd” szünetben már sátrat kell állítani az erős szél és a hideg miatt.

A közepes sátorba zsúfolódunk mindannyian, ahol nem fázunk, viszont a kijövetelkor rám fagy minden. Másnap ismét rekord távként 24,5 km jön össze a nap végére. Mindenki kivan. Az utolsó 3 szakaszt én vezettem, mert megint csak egyhangúan fehér volt minden. Aztán mikor azt hinnéd, hogy a az egész napos menetelés után a sátorban bebújhatsz a hálózsákodba, a benzinfőző leáll. Elkezdem szétszerelni, de kell 1 óra mire ismét megfelelően működik. Viszont emiatt, még csak most kezdünk jeget olvasztani az esti vacsorához… Holland társam választékosan szidja a technikát, a helyzetünket és mindent ami éppen eszébe jut. Fél órán át hallgatom és próbálok együtt érző lenni, aztán muszáj helyre tennem. Meglepődik és pár másodperc alatt összeszedi magát.

Nap végén. A síléc és a szán lecsatolva. Jöhet a sátor és a hó olvasztás az esti vacsorához.

A 19. napon végre elérjük a grönlandi plató tetejét.

2600 méterre másztunk fel eddig és innentől úgy 2000-t fogunk ereszkedni a túloldali célig. De a lényeg nem is ez, hanem a mai táv. Ami 27 km a 10 teljesített szakasz után. Este gondolkodóba esem, hogy alsó ruházatot és aláöltözetet cseréljek, de pár perc töprengés után hagyom a dolgot. Amennyire nehéz volt az első 6 nap ugyanabban a ruhában, annyira nem érdekel most, hogy már 2 hete nem cseréltem ruhát…, majd talán a jövő héten.

Jó idő. Szokatlanul sík terep. A hálózsák pedig szárad a hátsó szánon.

Másnap nem lehet érzékelni, hogy a Grönlandot borító átlag 2,5 km-es jégpáncélról lefelé mennénk, de mégis nagyon inspiráló a tegnapi eredmény, így ma átlépjük a 30-as számot és a mai teljesítmény 30,4 km! Egy dolog árnyékolja be csak a mai napot, hogy az amerikai srác kiakadt. Ő többet menne, akárcsak én, viszont én tisztába vagyok vele, hogy ma ez fért bele a csapatnak, ami talán holnap még több lesz… És igen, a következő nap már 32 km a megtett táv! Egész nap szokatlanul jó idő volt. Szinte szélcsend -10 fokos hőmérséklettel, így késő estig csak két réteg volt rajtam, de felül a pulóvert is kicipzároztam. A nap esemény pedig, hogy délután a horizonton feltűnt a volt Hidegháborús amerikai bázis, a Dye2. Ez rendesen segítette a navigációt is és igen inspirálta a csapatot.

Másnap 12 feszített szakasz után és 34 km megtételével, elérjük a bázist. Már sötét van, de egészen speciális a hangulat, hogy a 3 hét semmi után, most a közelünkben egy hatalmas elhagyatott komplexum figyel. Gyors alvás, majd másnap reggel 2 órára bevetjük magunkat a komplexumba, ami igazán rendkívüli élmény. A végtelen folyosók és kísérteties szobák, a biliárd szoba az ott hagyott kubai szivarvégekkel, a konyha a 30 éve megfagyott ételekkel. A tányérokban a félig megevett levessel, az asztalon a hatalmas sonkával. A bár mögötti sör és kóla készlettel…, és a kupola alatti hatalmas radarral, amivel figyelték a kelet felőli esetleges támadást. Az egész bázis mára minimálisan megbillent és persze ha észrevehetetlenül is, de sodródik dél felé a jéggel együtt.

Reggel a tábor, háttérben a misztikus támaszponttal.

Vissza a sátrakhoz és irány tovább...

Élményekkel feltöltődve összepakoljuk a sátrakat és nekilendülünk az utolsó (légvonalban és irányban) 169 km-nek. Az optimista számítások szerint ez még 7 nap… (Folyt. köv.