Rakonczay expedíciók - Grönland átkelés, 5/3 rész.

"A 8. naptól már 1800 méteres magasságban nyomulunk tovább. A hőmérséklet -16 fok, ami órákon át az erős negyed szélben elég kínlódós. Egész nap hangosan zihálok az arcmaszk alatt, ami egybefagy a sí szemüveggel és velem. De tudom ez most senkinek sem egyszerű. Az erős szél miatt némán egy sorban haladunk egész nap. Ma nincs beszélgetés, csak fogat összeszorítva tesszük a dolgunkat."

"Aztán éjjel a sátorban az a határozott érzésem támad, mintha beköltöztem volna otthon a mélyhűtőbe. A hálózsákomon és a sátor belső falán már állandóan jégréteg van… Egy dolog jelent némi könnyebbséget, az a literes vizes palack, amit forró vízzel teletöltve minden este beteszek a hálózsákomba. Amit itt csak „alpine mistress” néven említünk.

A sátor megvéd a széltől, de ez minden...

A 9. reggel ismét marad az erős negyed szél. A reggeli toalettet rekord sebességgel oldom meg, de így is kell 10 perc mire a fagyos szél miatt ismét mozgatni tudom a kezem. Aztán elindul az első komoly dráma. Indulás előtt a német nagyon sír… Tegnap többször is azon agyaltam, hogy ő miért van itt? Látszik a testtartásán, hogy szenved. Nem mintha mi vagy én nem szenvednénk, de én legbelül élvezem is. Ő nem. Csak lassan küzdi magát előre, de egyre nyilvánvalóbb ha nem talál kapaszkodóként valami pozitív részt, akkor motiváció nélkül szinte lehetetlen ezt az utat végig vinni.

Általánosságban igaz, hogy mindig azt a célt tudjuk elérni, aminek a negatív részét is betudjuk vállalni. Ugyanakkor az is több mint fontos, amit pár éve egy jó ismerősöm mondott. Ha az adott cél felé vezető utat mérlegre tesszük, akkor számunkra a pozitív résznek többnek kell lennie, mint a negatívnak, különben a célt sosem fogjuk elérni. Nekem ez bőven megvan. A napi 14 óra menetelés a kietlen jégen a nehéz szánokkal ebben a hideg szembe szélben, számomra bőven megéri a kaland nagyságához képest. Akármilyen nehéz is, örülök, hogy itt lehetek e kivételes helyen, sőt valahol legbelül hálát érzek. És ez erőt ad a többieknek is, de nem mindenkinek… 6 szakasz pihenője után, aztán elkezd ömleni a vér a német csapattag orrából. Öt percen belül megszületik a döntés, hogy ma nem megyünk tovább. Táborállítás. Mára ennyi volt… Többen kikészülnek, pedig azt mondja valamilyen út előtti problémája jött csak ki a megerőltetés miatt…

Délután egy mentő helikopter repül el felettünk és hangosan tovább robog északnyugatnak. A műholdasról megtudjuk, hogy az előttünk induló kínai csapat két tagját mentik éppen ki. A napok óta tartó szembe szél nekik is betett. Összesen rajtunk kívül már csak 3 ember van a kínai csapatban és kettő az amerikaiban. Mindkét csapat korábban indult nálunk, de minden nap lefaragunk valamennyit a köztünk levő távolságból.

10. nap: A német összeszedte magát és 9 szakaszt haladunk a már 2000 méteres magasságban. Délután ismét minden fehér, de most senki sem zuhan magába. A tegnapi probléma mindenkit felrázott és összeszedettebbé tett.

Várjuk a vihart, a szél még csak 40-el fúj, de órákon belül 100 felett lesz.

Másnap aztán indulás helyett erős hó falat építünk ÉNy felé. Erős szél van és az előrejelzés szerint délután már 80 km/órával fog fújni. Egy brutális viharrendszer mászik fel a grönlandi platóra, így a következő 3 napban a legtöbb amit tehetünk, hogy megóvjuk a sátrakat és azokban kivárjuk a vihar végét. Én hamar átmegyek túlélő üzemmódba és alvás - evés, majd ismét alvás és evés rendszerben jól megvagyok a következő 70 órában a csöpp sátor egyik sarkában.

A tábor a reggeli toalettről visszatérve.

A 13. nap éjjelén van a szél a tetőponton, hivatalosan 90-es alap, 120-as befújások… Közben elindul a számolgatás, hogy 17 napnyi élelemmel befejezhető e az út? Még az is felmerül, hogy a 3 legerősebb ember megy csak tovább. A várakozás leszedálja a csapatot, de feléleszti a továbbmenéshez szükséges plusz energiákat is. Aminek igen örülök, mert a vihar nem fog örökké tartani, akármennyire is tombol jelenleg.

Az élettér. A vihar 70 órájára két embernek bőven megteszi.

Aztán a 14 nap hajnalán a szél jelentősen csökken. A sátorban -17 fok van és megszűnik az elmúlt 3 nap szél miatti robaja. A nap süt, minden tökéletes. 3 óráig tart kiásni a sátrakat, majd tovább indulunk a túloldal felé, azzal a tudattal, hogy innentől 25-30 km-es napi távokra lesz szükség, hogy átérjünk mielőtt az élelmünk elfogyna. (folyt. köv.)"