Rakonczay expedíciók - Grönland átkelés, 5/1 rész.

"Mindenkinek köszönöm szurkolást és a biztatást! 29 napig küzdöttem 6 társammal vállvetve a jégen, hogy Nansen 130 évvel ezelőtti történelmi tette előtt tisztelegjünk és átkeljünk Grönlandon..." 5 részben leközöljük Rakonczay Gábor grönlandi felkészüléséről készült beszámolót, ez a projekt volt az Első Magyar Déli-Sark expedíció főpróbája.

"Utolsó nap a jégen, miközben a gleccserhasadékok között rángattam a helyenként 30-40 fokos emelkedőn felfelé a szánjaimat, gyakran eszembe jutott, hogy ha az út egyes részeit külön-külön nézzük, akkor elég abszurd és érthetetlen. Napi 6 óra alvással 12-14 órán át menetelni és húzni egy 87 kilós (a startnál 103 kg) szánt a mínusz 12, gyakran mínusz 20 fokban, erős szélben, 29 napon át, tisztálkodás nélkül... Viszont ha az összes részt összeadjuk és egy egésznek vesszük, akkor egy hatalmas pozitív tapasztalás a természetről és önmagunkról. Végtelennek tűnő idő, melyben nem a külső információkkal foglalkozik az agyunk, hanem befelé figyel és tapasztal... Grönland, a világ legnagyobb szigete, melyet 2500 méter vastag jégpáncél fed. A hely, amit a legenda szerint a jegesmedvék közül is csak 7 évente 1 szel át. Ahol a fagyott csendben évente 15-20 ember nagy küzdelem árán átverekszi magát a kietlen jégen. A miértre pedig nincs válasz. Talán keresnek valamit belül, mint mindannyian és ez egy remek lehetőség, hogy az ember önmagával találkozzon ott, ahol a tetteknek tétje van, ahol a szervezet küzd a folyamatos fagy ellen, ahol az egyetlen lehetőség tovább menni, nap mint nap, a cél felé...

Minden este írtam pár sort egy kis füzetbe, mely e szöveg folytatásaként 4 részre bontva a következő 4 napban megosztásra kerül itt. A kalandról, mely mentes minden felesleges sallangtól, ahol a ruházat, a sátor, a benzinfőző és a tájoló a legfontosabb eszköz, ahol az ember csak erejére, kitartásra és optimizmusára támaszkodhat. Ahol a fehér fagyott világ mozdulatlan szépségét, csak az éjjeli sarki fény változó mozgása töri meg. Ahol az ember csendben elmélkedhet, miközben a túlélésért küzdve a szervezetét a végsőkig kizsigereli. Ahol igaz a mondás, hogy az egyetlen veszélyforrás, maga az ember..."