Legyél te is vízimentő! - Baleset-megelőzés a strandon

Nem lehet elégszer elmondani, vagy ha el is mondjuk, nem vesszük komolyan: a strandbalesetek jelentős része megelőzhető. Bagyó Sándorral, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata (VMSZ) elnökével beszélgettünk.

Ez az egyik üzenete Mario Vittone 2010-es cikkének, amely a vízimentőknek köszönhetően május óta magyarul is olvasható (A vízbe fulladás nem úgy néz ki, mint egy fulladás – kepmas.hu).

„A filmekben a jelenet mindig teátrális: az áldozat hadonászik, kiabál. Egy-két felnőttel ez megeshetett, de a gyerekek sosem így fulladnak meg – mondja Bagyó Sándor. – Még ha csecsemőúszásra járt is, az úszni nem tudó gyerek legfeljebb a felszínig jön fel, de a szája és az orra nem emelkedik a víz fölé, így nem tud hangot kiadni, pár másodperc, és már vizet nyel. Az átlagember ezt nem veszi észre, mert a fejében más kép él a fulladásról, a vízimentő észreveszi, mert folyamatosan erről beszélünk.”

Egy 5000 fős strandon (de akár pár százas esetében is) persze mit vehet észre a szolgálatban lévő két vízimentő? Nem sokat… Nekünk, felnőtteknek és fiataloknak is vízimentőkké kell válnunk: a vízben lévő, tudatuknál lévő felnőtteknek és gyerekeknek figyelniük kell egymásra. 

A gyerekek észrevétlenül fulladnak meg mellettünk.

 

„Miért járnak le a szülők a strandra? Lazítani, kiengedni a gőzt. Csakhogy a gyerekek veszélyeztetettebbek ebben a helyzetben, mert nem tudnak magukon segíteni. Ha vízparthoz megyünk, az ugyanolyan felkészülést igényel, mint egy téli program, amihez felöltözünk: kesztyű, sapka, sál. Miért spóroljuk meg a rákészülést a vízpart esetén? Mert kikapcsolódni szeretnénk – de éppen ez benne a csapda. Felnőtteknél a könnyelműség és a fáradtság mellett az alkoholos befolyásoltság és a túlvállalás a legnagyobb rizikófaktor, gyerekeknél a tapasztalatlanság.”

 

A szülői felelősség ott kezdődik, hogy a veszélyeket megismertetjük a gyerekkel, a puszta tiltás („Nem szabad!”) önmagában nem elég. 

„A gondoskodó szülő megmutatja a veszélyforrásokat a gyereknek, bemegy vele a vízbe, tanítja. Étkezés után például azt mondja neki: kisfiam, most egy órát várunk, és csak utána megyünk be a vízbe. A várakozás a felnőttre is érvényes. Az étkezés, az emésztés jelentős energiát igényel a szervezettől, a vízben való játéknál a tele gyomor – különösen bizonytalan úszástudás mellett – nem kamatozik jól.”

Szöveg: Lipcsei Árpád

Foto: Mag Andrea