Kirándulás a gyerekkel - Bevittek az erdőbe

Gyerekkoromban sokat túráztunk a szüleinkkel. Ne gondolj nagy távokra és komoly teljesítményekre, ezek a kirándulások inkább arról szóltak, hogy együtt voltunk, és jól éreztük magunkat. Jártuk az ország erdeit, én pedig annyira belejöttem, hogy 18 éves koromig nem is mentem külföldre.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a Kéktúra összes bélyegzőhelyét fejből tudom, viszont a mai napig meglepődöm, ha új helyen járok az országban, és valahogy mégis ismerős a környék. Ha a pontos koordináták és nevek nem is, a képek és hangulatok azért beégtek az egykor látott helyekről. 

Zsák helyett gyerekkel a hátamon

Később a munka – és persze a kíváncsiság – miatt is sokat jártam külföldön, egy kicsit el is felejtettem, milyen jó itthon. A gyerekeim születésével azután újra visszataláltam a gyerekkori kirándulások helyszíneihez, csak kicsit másképp. Amíg korábban hátizsákot cipeltem, akkor a 4 év körüli fiamat, aki úgy érezte, elég, ha az én két lábamat használjuk helyváltoztatásra, magyarul: cipeljem. 

Néhány óra alatt átértékeltem a gyerekkel való kirándulásról alkotott képemet, de ma már (a fiam 9, a lányom 6) simán boldogulunk. Persze inkább a rövid, 5-6 kilométeres távok a jellemzőek, de úgy látom, hogy ami a közel hetvenéves szüleimnek vállalható, ott a gyerekek is simán veszik az akadályokat. Persze ez sem jelent többet 10-15 kilométernél, ráadásul erre rászánjuk az egész napot, szóval bőven jut idő nézelődésre és pihenésre.

Saját lábon, bevonva

Tapasztalatom szerint a Minecrafton és okostelefonon szocializálódó generációnak eleinte unalmas az erdő, de életkortól – és dackorszaktól – függően fél/egy óra elteltével élvezni kezdik a túrát. Előző este megtervezzük az útvonalat, és ebben a gyerekek is részt vesznek. A fiam például a helyettes túravezető, aki egy tájolóval és nagyon komoly arccal mered a turistatérképre. A túrákon általában elöl halad, jelzéseket keres, ami remek elfoglaltság, különösen a kisebbek számára.

Tavasszal és ősszel megyünk kirándulni, a húsvéti túráknak pedig fontos része a tojás (csoki, cukor, rágó stb.) keresése. Ezt a szokást a szüleinktől hozzuk: egy felnőtt előremegy, és csokitojásokat rejt el a bokrok közt, a fák odvában vagy más, közepesen jól látható helyen, és ezekre vadásznak a gyerekek. Mivel a családunkban már kevés gyerek hisz a csokinyulak létezésében, a nagyobbakat előre lehet küldeni, hogy rejtsék el a kicsiknek. Persze arra azért ügyelnek, hogy nekik is maradjon…

Haladj az ő tempójukban!

Mivel nálunk a csapat fele gyerek, általában körtúrákat teszünk, vagy gondoskodunk arról, hogy a végén legyen mivel elszállítani őket. Fontos, hogy mindig legyenek állomások, ahol hosszabb időre meg tudunk állni. Ez lehet akár egy farakás is, a lényeg, hogy pihenjenek picit, egyenek-igyanak, így könnyebb meggyőzni őket a folytatásról. 

Bár estére elfáradnak, gyakran teszünk éjszakai túrákat bátorságpróbával. Amint besötétedik, elindulunk a környéken, általában néhány száz méterre távolodva a szállástól. A rövid túrákon eljön a pont, amikor kikapcsoljuk a lámpákat, és a sötétben megyünk tovább. Ez a bátorságpróba, ami nemcsak azért jó, mert a gyerekek imádják, hanem mert amint a szemünk hozzászokik a sötéthez, egészen más arcát mutatja az erdő. 

SM-tipp: útravaló

Alap, hogy a gyerek nem reggelizik, majd tíz perccel az indulás után közli, hogy éhes. Mi rendszerint komoly reggelivel kezdünk, egyúttal rengeteg szendvicset készítünk. Mivel a nap jelentős részét az erdőben töltjük, többnyire megbeszéljük a szállásadóval a visszaérkezés időpontját, és addigra kérünk meleg ételt.

3 kipróbált helyszín

 

Hernádcéce

A Zemplén a kedvencem, amit legutóbb a délnyugati csücske felől közelítettük meg. Hernádcéce egy zsákfalu örökpanorámával Boldogkő várára. A helyszínválasztásban az is cél volt, hogy Budapesten élő gyerekeim lássanak egy 300 fős települést, ahol nincs pláza minden sarkon. A település szegény, amivel éles kontrasztban áll az uniós pénzből felújított vendégház. Tiszta, korrekten berendezett szobák és egy étterem, ahol meleg ételt – és jót – ehetünk. 

● A Hernádcécével szomszédos, 2,5 km-re fekvő Vizsolyban megnézhetjük Mézes Gergő Mézmúzeumát, illetve autóval és rövid hegymászással eljuthatunk a regéci és a kicsit távolabbi füzéri várba is.

● Információ: 

mezesgergo.hu

regecivar.hu

fuzervara.hu

 

Bakonybél

Az erdő sűrű és gyönyörű, nekem különösen ősszel tetszett. A Bakony szállodától körülbelül 8 kilométeres túra a Bakony legmagasabb pontja, a Kőris-hegy (709 m). Mivel 500 méter szintemelkedést kell legyűrni, nagyobb gyerekeknek való, viszont a csúcson lévő kilátóból szépen látszik többek közt Pannonhalma. Ennél jóval könnyebben közelítheted meg a planetáriummal, obszervatóriummal és egy 3D-s mozival „felszerelt” Pannon Csillagdát.

● Információ: 

csillagda.net

 

Lispeszentadorján

A Drávától és a horvát (és a szlovén) határtól nem messze fekszik Középfölde, legalábbis ez volt a benyomásom a környék településnevei alapján. Annyira megszerettük a helyet és a vendéglátókat, hogy többször is jártunk már a lispeszentadorjáni Rejtekben. A szállás tiszta és kényelmes, a vendéglátók kedvesek. Ha felkapaszkodunk a Lispei-dombra, déli irányban, körülbelül 2,5 km-es gyalogtúrával érhetjük el a budafapusztai arborétumot. Ugyancsak 2,5 km-re a falutól, a Töröszneki-erdőben kanyarog hazánk leghosszabb vonalú erdei kisvasútja. 

● Információ:

facebook.com/Rejtek

budafaluus.hu

kisvasut.hu (Csömödér)